"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2016. március 12., szombat

Jack London 100

Sorozatunk harmadik részében a Kossuth Kiadó az új Jack London életmű-kiadását mutatja be.

Jack London népszerű szerző volt és maradt nálunk, de vagy ifjúsági íróként tartották számon az állatregényeivel, vagy kalandíróként az aranyásók krónikásaként – életműve hézagosan került a magyar olvasók elé. Utoljára az 1920-as(!) években szenteltek neki életműkiadást, az akkor – nagyrészt gyönge, sőt elfogadhatatlan fordításokban – megjelent kötetek közül kevésre figyelt az utókor. Az író centenáriumán a Kossuth Kiadó sokat törleszt az adósságból, de a tizenöt kötet még így is csak bő válogatás a termésből.


 Ami a tizenöt kötet nyomán azonnal egyértelmű: J.L. rendkívül sokoldalú, több műfajt is alapvetően megújító és az irodalmi nyelvet forradalmasító szerző. Nemcsak az élete volt kalandos, irodalmi tevékenysége is kockázatvállaló, „kalandozó” természetű. Sience fictiont írt a történelem előtti korról (Ádám, előtt) és a történelem utániról, a vírus elpusztította, csupa képmutatásból élő civilizáció jövőjéről (A skarlát). Lélektani fantasy-regényt szentelt a lélekvándorlásba menekülő rab embernek (Kóbor csillag), krimit tudós(!) anarchistáknak (Bérgyilkossági iroda), máig eleven szociográfiát London nyomornegyedének (A mélység lakói). Megírta az irodalomtörténet első amerikai hobo-könyvét (Országúton), és két örökérvényű hősben modellálta saját szellemi meghasonlottságát a hősi emberideál és a túlérzékeny literátor között (Tengeri farkas).
Sokszor kiadott„kutyakönyveit”,  A beszélő kutyát, Az éneklő kutyát s talán a leggyönyörűbbet, A vadon szavát is másképp olvashatjuk most, ezek fényében. Mint ahogy föl kell figyelnünk elbeszéléseinek Kiplingtől tanult és Hemingwayt megelőlegző szemléletére is.
A Kossuth Kiadó sorozatát az ugyancsak népszerű (pl. a Van Gogh-életrajzot író) Irving Stone életrajzi krónikája zárja tizenhatodik kötetként, amely a múlt századelő Amerikájának izgalmas korrajzába illeszti bele Jack London rendkívüli sorsát. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése