"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2015. március 30., hétfő

Békés Pál-díj, 2015.

Március 27-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban harmadik alkalommal adták át a Békés Pál-díjat, melyet 2015-ben Kiss Tibor Noé vehetett át.



KTN. Kiss Tibor Noé személyes honlapja

Aludnod kellene. (Budapest:  Magvető, 2014.) Részletek, interjúk, kritikák

Závada Pál laudációja

2015. március 27., péntek

Polcz Alaine



"Barátaim a bölények. Csapásaik a pusztán nyílegyenesek, 
mint a kifeszített kötél, száz meg száz egymás mellett. 
Hóviharban, ha az ügy reménytelen, 
nem trappolnak tovább ész nélkül, összeesésig. 
Megállnak, s megvárják, míg ellepi őket a hó."
(Mészöly Miklós)

Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsvárott. 1949-ben végzett az ELTE pszichológia szakán, pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészetterápiát, majd gyermek ideggondozóban játékdiagnosztikával gyógyított. 1970-től a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán pszichológusként súlyos beteg, haldokló gyermekekkel és hozzátartozóikkal foglalkozott. 1991-ben létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt.



Szélesebb körben 1991-ben ismerhette meg az olvasóközönség, amikor az Asszony a fronton című önéletrajzi regénye megjelent. Polcz Alaine 1944-ben Kolozsvárról Csákvárra menekül, ahol három hónapig áll a front, s a szovjet katonák válogatás nélkül erőszakolják meg a nőket. „ A könyv fő témája, az erőszaktétel, nincs a könyv centrumában, hanem mintegy mellékesen, újra meg újra megtörténik, a kizökkent idő s az immár soha vissza nem zökkenő idő természete szerint”- írja Radnóti Sándor. Az átélt borzalmak őszinte, tárgyilagos feltárása megújította a gender irodalmat, a művet azóta 10 nyelvre fordították le.




Polcz Alaine a regény sikere után sem tartotta magát írónak, „a gyászolók, betegek, haldoklók segítése az életem valós része, az írás csak ráadás,” írta az 1995-ben megjelent Macskaregény-ben. A műben történetek, emberi sorsok kerekednek a macskák köré, itt mutatkozik meg először az az anekdotizáló elbeszélésmód, ami későbbi munkáit is jellemezte. Az őszinte, hiteles hang folytatódik az 1996-ban megjelent Éjjeli lámpa című könyvében, amelyben tűnődéseit, töprengéseit osztja meg a közönséggel az olvasásról, a szerelemről, a barátokról, a Városmajor utcai házról.

Több művének középpontjában Erdély áll, gyermekkorának meghatározó színtere.


Az életed, Bíró Berta (2000) helyszíne Kide, a beszélgetőtárs a gyermekkori barátnő. Két idős asszony életút-elemzése tárul elénk, s közben nemcsak a személyes múlt idéződik fel, hanem országok történelme is, s a riportregény így válik dokumentumregénnyé. Ugyanebben az évben jelenik meg a Leányregény (2000). A hetvenes években játszódó történet helyszíne a román tengerpart egy szállodája. Izabella, a csíki pincérlány és Terike, az idegenvezető vallanak életük bonyodalmairól, szerelmek és indulatok elevenednek meg, mindeközben pontos, szinte szociografikus megfigyeléseket olvashatunk a hetvenes évek romániai viszonyairól.



1977 karácsonyára férjének, Mészöly Miklósnak ajándékozott egy kéziratot, melyben élete meghatározó eseményeit meséli el, ennek alapján született meg Mészöly Pontos történetek útközben című regénye. Egy történet azonban megíratlan maradt. Férje hagyatékában talált rá a kéziratra, s a közeli barát, író Márton László biztatására nekifog a szöveg megformálásának, így született meg a Karácsonyi utazás. Halál és cserepek (2002) című kisregény. Alaine karácsony előtt kapja a hírt, hogy Vízaknán meghalt Miklós nevű nagybátyja, testvérével és édesanyjával a csikorgó hidegben indul neki a nagy útnak.  Az alaptörténet egyszerű, de az apró részletek ábrázolása, a pontos, női megfigyelések sajátos hangulatot kölcsönöznek a regénynek. A Két utazás Erdélyben: Útijegyzetek, 1989 (2010) című esszékötetben is Erdélyben járunk, az első utazás helyszíne, Vízakna, a második Kolozsvár és Kide, az emlékezést át- meg átszövi a Ceauşescu-rendszer végnapjainak leírása.

Mészöly Miklós halála után jelenik meg két, ikerkötetnek is nevezhető mű. A Kit siratok? Mit siratok? (2003) a halál témájához tágabb értelmezésben közelít. Mélyinterjúkat olvashatunk az állatok gyászolásáról, a szerelem elvesztéséről, a szakításról, a család szétesésről, a válásról. A Kit szerettem? Mit szerettem? (2004) című munkájában Polcz Alaine saját veszteségeit fogalmazza meg: visszaemlékezik az elhunyt barátokra, pályatársakra, Weöres Sándorra, Nemes Nagy Ágnesra, Vajda Júliára. Ezt követi a nagy szembenézés: az Egész lényeddel (2006) középpontjában a Mészöly Miklós utolsó évei és halála köré szövődő naplójegyzetek állnak, amelyekben együtt szólal meg a tanatológus és a férjét elvesztő feleség.


A pszichológus, a halál témájával foglalkozó szakember könyvei külön fejezetet érdemelnek.

A halál iskolája 1989-ben jelent meg a Gyorsuló idő sorozatban. Témái tabudöngetőek voltak, interjúkat közölt a halálfélelemről és haláltudatról, foglalkozott az eutanáziával, az újraélesztés jogi és emberi kérdéseivel,  körbejárta a halál utáni élmények témakörét, írt a halálos betegség stádiumairól, a méltó halálhoz való jogról, mind olyan kérdés, amit további könyvek követtek.
A Meghalok én is? című kötet (1993) a klinikai tapasztalatokat osztotta meg az olvasóközönséggel, hogyan bánjunk a haldokló gyermekkel, hogyan kommunikáljunk a szülőkkel. A Gyermek a halál kapujában (2001) egy leukémiás kamaszfiú betegségének és halálának pszichológiai esetleírása, a kezelés fázisai, a pszichoterápia segítő ereje, a gyász követése: a 70-es évek heroikus küzdelmeit mutatta be a gyermekklinikán. A Gyászban lenni (2000) a haldoklás és gyász közvetlen gyakorlati tennivalóit veszi sorra, a haldokló testének-lelkének gondozásáról, a halott testhez való viszonyulásról, a halál gondolatának elfogadásáról. Az Együtt az eltávozottal (2005) spirituális, vallási szempontból közelít a halál felé, a misztika és a tudomány határainak feszegetésével, a halál megváltozott kultúrájának vizsgálatával.

S végül álljanak itt a posztumusz kötetek.

Az Ideje az öregségnek a 2002 és 2006 között írt naplójegyzeteket tartalmazza, az írások fókuszában az öregséggel, a hanyatló testtel való szembenézés, a halálra való készülődés áll. A Nem trappolok tovább az utolsó év krónikája: a fizikai fájdalom kiszolgáltatottsága, a megváltó halál várása mögött ott van a sok terv és el nem végzett feladat szorongató érzése. E tervek egyike volt a szerelemről szóló könyv publikálása. 2009-ben Befejezhetetlen címmel jelent meg. Az első rész töredékek füzére, gondolatok, töprengések az égi és földi szerelemről, irodalmi példákkal, idézetekkel szemléltetve. A második rész a könyv szerkesztőjével, Ablonczy Annával való levélváltásokat tartalmazza, ebben Alaine őszintén, kitárulkozva vall az elhagyott nő szerepéről, a megbocsátásról, és a szerelem utáni örök vágyakozásról.

Halálának évében, 2007-ben jelent meg két interjúkötet. Az utolsó mérföld Bitó László íróval, az élettan professzorával való beszélgetéseit adja közre. Polcz Alaine, a magyarországi Hospice mozgalom elindítója szerint, a halál idejét sem siettetni, sem késleltetni nem szabad, a beteget segíteni kell a halálhoz vezető úton, csak palliatív kezelést (fájdalomcsillapítást) alkalmazva, de minden olyan beavatkozást elutasítva, amely meghosszabbítaná az életét. Bitó László a jó halál, az eutelia elvét vallja, a betegnek joga van kérni, hogy aktívan segítsék át a halálba, ha már nem tudja, vagy nem akarja vállalni a haldoklás fizikai és mentális megpróbáltatásit. Eszmecseréik a filozófiai kérdéseken túl  (mikor kezdődik az utolsó mérföld)  morális problémákat vetnek fel: kötelessége-e az orvosnak életben tartani az emberi életre már képtelen testet,  meddig vállaljuk a haláltusát, jogunk van-e az önrendelkezéshez (living will).

Singer Magdolna Partitúra című könyve életvallomás. Az interjúkban Polcz Alaine visszatekint az életútra, feleleveníti az erdélyi gyermekkort, a háborús borzalmakat, beszél a munkájában elért sikerekről és kudarcokról, a sokszori újrakezdésekről, a forradalmi újításokról a haldokló gyermekek gondozásában, a Hospice mozgalom elindításának körülményeiről.

Alaine címmel a Jelenkor Kiadó 85. születésnapjára jelentetett meg egy kötetet, amelyben a pályatársak  írásait olvashatjuk, de ezt már nem érhette meg. „Az igazi fiatalság nem korhoz, hanem lélekhez kötött… a lelki ifjúság kortalanságot jelent”- írja Göncz Árpád a kötet bevezetőjében. Nádas Péter egy régi történetet elevenít fel Kisorosziból, Hollós László Mészöly Miklós hamvainak Triesztben való elszórásáról ír,  Baranyi László (a kötet szerkesztője) az Asszony a fronton -t hasonlítja össze Anonyma: Egy nő Berlinben című könyvével.
A Kalligram Kiadó 2009-ben adta közre Ablonczy Anna: Miért éppen Polcz Alaine? című interjúkötetét, amelyben kortársak, barátok, munkatársak válaszolnak a címben feltett kérdésre. Megszólal a tanítvány, a barátnő, a páciens, könyveinek kiadója, a szekszárdi Mészöly-hagyaték gondozója, a Hospice mozgalom orvosai, a klinikai munkatársak, mindeközben kirajzolódik Polcz Alaine életpályája, karizmatikus egyénisége, s megmutatkoznak azok a személyiségjegyek, amelyek gyerekkorától kezdve mozgatták az élet minden területén.

E gazdag életmű felvázolása után - pedig még nem említettük egyedülálló szakácskönyveit (Főzzünk örömmel, Életszakácskönyv) és olyan nagysikerű szakmai munkáit, mint a Rend és rendetlenség, Világjáték, vagy a közelmúltban megjelent Álomnapló-t - nekünk is fel kell tennünk a kérdést, mi Polcz Alaine népszerűségének a titka?
Szépirodalmi műveiben a személyes szféra történeteit meséli el, az élőbeszéd erejével ható spontán nyelvet használ, mindezt egy őszinte, a dolgokra való rácsodálkozó attitűd mozgatja, széles körű élettevékenységével, nyitottságával pedig emberi mintát és inspirációt adott mindannyiunk számára.

2015. március 25., szerda

A hónap verse: Nemes Z. Márió: Karó vagy, melyről elrepült a varjú

Nyilván könnyebb lekarózni
a kedvest, mintsem a végtelenbe
fúródni. De egyszerre a kettőt!
Bárcsak így igazulna meg a vágy
és a képzelet korrupt szövetsége.

A rigó csőre meg csontkoporsó.
De mit temettek bele? Valamiféle
csendet talán, állati és napkeleti
bölcseletet, ami zokogva pulzál
a szarusírban, hogy Rigócsőr
király dióként töri meg gőgöt?

A madártani kérdések asszonyba
fúlnak. (Az egyedfejlődésben
sincsen kegyelem.) Mi végre hát
büntetlen repülni? Dölyfös karó
vagy állattemető lennél szívesebben?
Akkor inkább már valami egyszerű.
Kő, vacak, esetleg sprotni.

A vers a szerző A hercegprímás elsírja magát (Budapest: Libri, 2014.) című kötetében jelent meg.

2015. március 24., kedd

80 nap alatt a Föld körül. 110 éve hunyt el Jules Verne


 -Uraságod elutazik? – kérdezte.
- Igen - válaszolta Phileas Fogg.
-Utazást teszünk a Föld körül.

Utazásra hívjuk az olvasót, ehhez Jules Verne 80 nap alatt a Föld körül című regényét idézzük meg. Phileas Fogg története (eredeti címe Le tour du monde en quatre-vingt jours) 1873-ban jelent meg a Hetzel Kiadó gondozásában. Magyarul először 1875-ben adta ki a Franklin Társulat Győri Ilona fordításában. A történet mindenkinek ismerős, a regény főhőse, Phileas Fogg egy fogadás kapcsán  vág neki a Föld körbeutazásának, hogy 80 nap alatt visszaérjen kiindulásának színhelyére, Londonba, a Reform Klubba (akkoriban a közvélekedés szerint fél év kellett bolygónk megkerüléséhez). Útján inasa, Passepartout kíséri, számtalan akadály leküzdése után vonaton, gőzhajón utazva, késve érkeznek meg Londonba. Ám tudjuk, mégis megnyerik a fogadást. Míg Foggék Kelet felé tartva, 80-szor látták felkelni a napot, addig a londoniak csak 79-szer, vagyis az utazók nyertek egy napot. A megoldás a nyugat-keleti irányban való áthaladás csillagászati tudományos meglepetését tartogatja számunkra: Kelet felé haladva a napok annyiszor 4 perccel rövidülnek, ahány hosszúsági fokot hagyunk magunk mögött, s mivel a Föld felülete 360 fokra oszlik, ha ezeket megszorozzuk 4-el, 24 órát kapunk. A könyv nyomán vita támadt, olvasói levelek tömkelegét kapta az író, előtte a tengerjárók a szerint számolták a napokat, hogy kelet vagy nyugat felől fedezték-e fel az adott területet. Verne felszólalt a Földrajzi Társaságban (A meridiánok és a naptár), a Hosszúsági Körök Irodája pedig konferenciát hívott össze 1884-ben, és elhatározták, hogy bevezetik a zónaidőt, 24 délköri övezetre osztják a Földet, a kezdő a greenwichi délkör lesz.


Verne a világon még mindig a legolvasottabb, legtöbbször fordított író. Könyvei gyűjteményes kiadásának az Utazások az ismert és ismeretlen világokban (83 kötet) címet adta. Célja: a modern tudományok által felhasznált földrajzi, geológiai, fizikai, asztronómiai ismeretek összefoglalása, a világegyetem történetének feldolgozása. Az író dolgozószobájában lévő földgömb kipontozott, kijelölt, telerajzolt felszíne, az író hatalmas dokumentációja és cédulaanyaga, gazdag könyvtárának katalógusa, a kivágatok s a mintegy 20 ezernyi füzet  az író által összegyűjtött óriási tudásanyagot mutatják. Leírásai pontosan dokumentálhatók, a helyszínen ellenőrizhetők.



Az ún. rangos irodalmi körökbe nehezen került be, a termékeny alkotó (évi 2-3 könyv) műveit az utazási-, kaland- és ifjúsági regényekhez sorolták. Népszerűsége sohasem csökkent, de az igazi áttörés jóval halála után következett be. Michel Butor és Marcel Moré a modern irodalomtudomány eszközeivel közelített Verne felé, műveit egyszerűen irodalmi alkotásként olvasták, értelmezésükre modern elméleteket alkalmaztak. Szerintük az író a tudományban lel elbeszélései anyagára, követőik pedig az olvasót arra buzdították, hogy keresse az értelmezés további lehetőségit, a „különös tematikai és formai hálózatot, amely többé-kevésbé bevallottan, de mindig másképpen leplezve” jelen van Verne műveiben.

A 80 nap alatt a Föld körül elsöprő sikere sokakat utazásra ösztönzött. Egy amerikai nő, Nellie Bly 1889-ben 72 nap alatt tette meg az utat, Verne táviratban köszöntötte. 1901-ben a transzszibériai vasút átadása után egy párizsi újságíró, Gaston Stiegler 63 nap alatt ért végig, hazafelé találkozott Vernével.
1987-ben a Sunday Times megírta, hogy tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy több mint 100 évvel Fogg után kevesebb időt venne igénybe az utazás. A menetrendi egyeztetés, az útlevelek, vízumok megszerzése, a hajójáratok hiánya miatt 22 nappal több időre lenne szüksége az utazónak. (Repülővel csupán 36 órát jelentene az út.)
Talán ezt a cikket akarta cáfolni a BBC, amikor 1988-ban felkérte a Monthy Pyton-os  Michael Palint, hogy a korabeli szabályokat betartva kísérelje meg Fogg teljesítményét, utazza körbe a Földet 80 nap alatt. A dromomániás (utazás kényszere) színész igent mondott. Azóta számtalan utazófilmet forgatott, legutóbb 2012-ben Brazíliában járt.
„Phileas Fogg útja azért nem vesztette el a mai napig sem vonzerejét, mert még mindig ez a legrövidebb idő, amely alatt meg lehet kerülni a bolygónkat úgy, hogy felfoghassunk belőle valamit. Hogy egyszerre láthassuk, érezhessük az illatát, megérinthessük a földjét”, nyilatkozta Palin.


Fogg 1872. október 2-án, Palin 1988. szeptember 25-én indul a londoni Reform Klubból. Míg Fogg a nyakában Fix felügyelővel, addig Palint a Monthy Pyton-os rajongói zaklatják folyton  az úton. Palin az Orient Expresszen utazik Velencéig, ahol hajóra száll, s a Korinthoszi-csatornán át (1893-ban Fogg útja után fejezték be) Krétát és Athént érintve Kairóig hajózik. Fogg már az olasz Brindisinél hajóra száll, s Adent érintve Bombay felé veszi az irányt. Palin a Szuezi-csatornán csak Dzsiddáig jut, mivel menetrendszerű személyszállítók már alig járnak. Diplomáciai segítséggel  autóval átviszik az Arab-félszigeten Rijádon át Dubaig. Itt nem talál mást, csak egy dhowt (tengerjáró dereglye), s Bombaybe egy héttel később ér oda, mint Fogg. Indiát mind a ketten vonattal szelik át, de míg Fogg Calcuttába tart (Allahabad előtt elfogy a sín, s itt elefántháton mennek tovább, s közben kiszabadítják Mrs. Audát), Palin célja Madrász. A következő állomás Szingapúr, mindketten hajóval érik el (Palin 10 nappal van lemaradva Fogg mögött). Itt gyors átszállás Hongkong felé, Palin egy jugoszláv teherhajóval Kantonig, majd Shanghajig vonattal megy át Dél-Kínán, Fogg egy vitorláson száll szembe a kínai tengeri tájfunokkal, de mindketten megérkeznek, s hajóra szállva haladnak tovább Yokohama felé. Nov. 14-én ér oda Fogg, aki a 44., Palin pedig az 51. napnál jár. Mindkettőjük célja a Csendes-óceán átszelése, Palin Los Angelesbe, Fogg San Franciscóba tart, és itt érintik a 180. fokot, s Foggék még nem, de Palin kapitánya már figyelembe veszi a zónaidőt, visszaállítja az órát, vagyis elvesz egy napot. Az észak-amerikai kontinenst vonattal utazzák át (ocean to ocean). Palin kitérőnek egy kis léghajós és kutyaszános kirándulást engedélyez magának (miközben Foggék az életükért harcolnak a sziú indiánokkal), s Salt Lake City, Aspen, Chicago érintésével megérkezik New Yorkba. Innen egy elegáns dán hajóval Le Havre, majd Liverpool a cél, eközben Fogg úgy jut vissza a kontinensre, hogy  hajója minden mozdítható tartozékát feltüzeli, mert elfogy a szén, de sikerül elérni Liverpoolt, ahonnan hőseink vonattal száguldanak London felé. Palin némi előnnyel, a 79. napon Fogg előtt ér célba.

Ha ma nekivágnánk az útnak, az internet segítségével terveznénk meg az útvonalat, s a hátizsákunkban lenne minimum egy okostelefon. Az alábbi két linkre kattintva megtekinthetjük Fogg és Palin útvonalát a Google Maps-on!



Fogg egy angol gentleman fegyelmezettségével csak a fogadást akarja teljesíteni, Passeportout küldi, hogy szétnézzen a városokban, Palin egy angol színész és író közvetlenségével csinálja végig az utat, könyve útleírásként is olvasható, s folyamatosan  reflektál az útközben megismert emberekre, némi öniróniával beszél magáról, s néha még egy Monthy Pyton-os figurát is bedob.
Az utazásból hatrészes ismeretterjesztő filmsorozat készült, amely 1992-ben jelent meg dvd változatban, s Palin megírta úti élményeit is, a 80 nap alatt a Föld körül című  könyvet 2005-ben vehette kezébe a magyar olvasó.

Természetesen a mozi világát is megihlette Fogg története.

Az első film 1956-ban készült, Fogg szerepében David Nivent láthattuk, ez az alkotás még többnyire követte az eredeti történetet, bár Franciaországot a regénytől eltérően a Nadar tervezte léghajóval szelik át, s olyan színészek bukkannak fel egy rövid jelenet erejéig, mint Marlene Dietrich vagy Buster Keaton.
Az 1989-es filmet Pierce Brosnan főszereplésével forgatták, Passepartout a Monthy Pyton-os Eric Idle játszotta, a forgatókönyvíró több helyen is átírja az eredeti cselekményt, beemeli a történelmi eseményeket (Párizsi Kommün), a kor technikai találmányait (Zeppelin léghajója), s a szereplők közvetlen, eredeti figurák.
A legszabadabban a Jackie Chan féle verzió (2004) bánik a regénnyel, a hongkongi karatehőst Passepartout szerepében láthatjuk, Fogg egy görkorcsolyán száguldozó, habókos felfedező, a szolga az, akit üldöznek, aki egy jáde Buddhát szerez vissza népének, s a fogadás tétje itt Fogg számára a Földrajzi Társaság elnöki széke, s egy olyan Verne korabeli találmány is megjelenik a filmben, mint a Wright fivérek repülőgépe.

Kedves Olvasók, térképet a térdre, s vágjunk neki! Olyan őrültséget természetesen senkitől sem várhatunk, mint jelen sorok írója, aki a karácsonyi szünetet a Verne-történet és feldolgozásai bűvöletében töltötte, s  még az Újévbe is - pokrócba burkolózva (igaz, influenzásan) - Michael Palin társaságában lépett át,  mert ahogy Nemes Nagy Ágnes írta, „az őskalandvágy, úgy látszik, a homo sapiens elidegeníthetetlen tulajdonsága”.


(Az írás megjelent a Népszabadság 2014. 02. 07. számában Verne, a legjobb termtud.-tanár címmel.)


2015. március 23., hétfő

Sziveri-díj, 2015.


A 2015. évi Sziveri-díjat március 23-án adták át Veszprémben. Az idei díjazott Nemes Z. Márió, költő, kritikus, esztéta, akinek tavaly jelent meg a harmadik verseskötete A hercegprímás elsírja magát címmel.




Nemes Z. Márió (életrajz)

Megkérdeztük Nemes Z. Máriót. Bárkaonline. 2015. 01.23.

Gyere játszani. Szolcsányi Ákos kritikája. In.: Műút. 2015.049.






"És talán éppen ez a poétikai gesztus jellemzi leginkább a megannyi parazita vegetációt és organizmust láttató Nemes költészetét: az élősködés. A hercegprímás elsírja magát verseinek szerzője egyszerre élősködik az irodalmi hagyományon (a romantikus Jókaitól a neoavantgárd Altorjai Sándoron át a hiperbotanikus Bartók Imréig) és a vizuális művészetek látványtárán (A hús feltámadása Signorellijétől A háború borzalmai Goyáján át egészen a lemetszett vég- és hímtagú huszárlények Kis Rókájáig). Pont úgy, mint a Váratlan kaland nimfája, aki „emlőivel durván átdöfi az arra járó betyár gúnyáját”, csak hogy később „kiszívja belőle a madárdalt, az üres hüvelyt pedig a halak oltalmára bízza”. Még jó, hogy vannak oltalmazó halak."





A hercegprímás elsírja magát. (könyvtrailer)

A trailert készítették: Bánki Ákos és Szöllősi Géza. 
A címadó verset elmondja Tóth Kinga.


2015. március 17., kedd

rigófütty - tavaszi programajánló

Az elmúlt években a latin betűk a könyvek ismertetésén túl irodalmi programokat, eseményeket is ajánlott az olvasóközönségnek. Körülnéztünk az idén is. Az újdonságot továbbra is az aktuális szépirodalmi művek és folyóirat-lapszámok bemutatója szolgáltatja, ami általában a moderátor és a szerző(k) párbeszédében, továbbá egy felolvasásban mutatkozik meg. Az irodalmi esteket szervező intézmények, műhelyek, szalonok a régi jól bevált sorozataikat prolongálják, a régi, jól bevált szerkesztők és szerzők pedig eltöltenek egy estét a kánonban elfoglalt helyük szerint alakuló közönségükkel. A blogger március közepén már a hosszú, téli esték eltöltése végett sem invitálhat, hisz itt a tavasz és alkonyatkor rigófüttytől hangos a környék.

A Szépművészeti Múzeum egy időre most bezárta kapuit, a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete volt az utolsó nagyszabású kiállítás, hetekig kígyóztak a sorok a képtár bejáratánál. Bródy Sándor Rembrandt című novella-füzére méltán kínálkozik a tárlat vizuális élményvilágának kiteljesítéséhez. „Ez nem regény, nem művészettörténet, hanem az, amit orvosok "egy betegség történetének" neveznek. Studium e munka egy öreg fejről, és szeretném, ha Rembrandthoz hasonlítana "- írja Bródy művének előszavában.

Rippl-Rónai: Kalitkás nő
De nem kell nélkülöznünk a képzőművészet nagyjait a jövőben sem, a Magyar Nemzeti Galériában Rippl-Rónai és Maillol. Egy művészbarátság története címmel Rippl-Rónai József és Aristide Maillol ikerkiállítását nézhetjük meg. A két festő 1890-ben ismerkedett meg egymással Párizsban. Barátságuk soha nem szakadt meg, levelek, dokumentumok őrzik egymásra gyakorolt hatásuk emberi és művészi vonatkozásait. A mintegy kétszáz alkotást felvonultató tárlat e két életmű metszéspontjait bemutatva időrendben vezeti végig a látogatót a művészek munkásságán. „1890 körül ő (James Pitcairn Knowles skót festő) ismertetett meg Aristide Maillol-lal, akit ő ismert fel először, mint nagy művésztehetséget. (...) Nekem is nagyon megtetszett Maillol gondolkodása és munkája, azért a megismerkedés után jóformán csak ezzel a két művésszel érintkeztem”- írja Rippl-Rónai az 1911-ben, a Nyugat kiadásában megjelent Emlékezéseiben.

Ha átsétálunk a szomszéd épületbe, az Országos Széchényi Könyvtárban Egy marék világ - Iskander világa címmel Bahget Iskander fotókiállítását tekinthetjük meg. Az 1943-ban, Szíriában született fotóművész 1967 óta él Magyarországon, s szorosan kötődik a kecskeméti Forrás című irodalmi folyóirathoz. A tárlaton fekete-fehér szociofotói, portréi, a sivatagi világgal kapcsolatos tájképei, a magyar irodalom és a képzőművészet több jeles képviselőjéről (Esterházy, Nádas, Faludy, Kányádi Sándor, Buda Ferenc) készült fényképeit láthatjuk. A portrék közül Benes József vajdasági születésű, Kecskeméten és Budapesten alkotó grafikusunk arcképe vitte el a pálmát!

2014. az első világháborúra való emlékezés éve volt. A Petőfi Irodalmi Múzeum Maradni szégyen, veszni borzalom Magyar írók az első világháborúban címmel rendezett kiállításának két fő szempontja van: hogyan mutatkozik meg a háború az alkotók művein keresztül, továbbá milyen hatással volt az írók mindennapi életére. „Ilyen megbénulásról, amikor annyi a lázadnivalóm és írnivalóm, fogalmam sem volt” - írja Ady 1914. szeptember 30-án, s a világméretű hullás sokkoló hatása nyomán az írók sorra emelik fel hangjukat az értelmetlen erőszak ellen: Babits (Húsvét előtt, Fortissimo), Karinthy, Kosztolányi, Csáth, Móricz (Szegény emberek). Míg mások Tersánszky, Balázs Béla, Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc (Egy haditudósító emlékei), Szomory, Tamási, Hamvas, Szabó Lőrinc katonaként, haditudósítóként fizikailag is tapasztalják a háború pusztító és demoralizáló erejét. A kiállítás számtalan fotóval, kézirattal, tárgyi emlékkel, archív felvétellel (Ady temetése), képzőművészeti alkotással (Gulácsy Lajos A háború című festménye) mutatja be az 1914 és 1918 között időszakot, s hogy a frontzónát is érzékelhessük, a tárlat rendezői még egy lövészárkot is felépítettek.

Cseh Tamás: Katonadalok 
Lemberg mellett van egy kerek erdő...

Olvasnivalót is ajánlunk a témához, karácsonykor felhívtuk a figyelmet Sebastian Faulks Madárdal című regényére, most a Noran Kiadó Két tűz között. Magyar írók világháborús novellái című kötetét tesszük fel blogunk könyvespolcára, továbbá a Kossuth Kiadó kiadványát, egy bookazine-t. A Magyarországon még újnak számító műfaj lényege, hogy több és mélyebb információkat kínál, mint egy magazin, de könnyebben és gyorsabban fogyasztható, mint egy könyv (a név a book és a magazine szó összevonása). Az első világháború története című kiadvány a modern történelemszemlélet felől közelítő (Romsics Ignác is a szerzők között van) írások jellemzik, amit bőséges képanyag és egy archív felvételeket tartalmazó DVD egészít ki.

Frayn: Koppenhága (színpadkép)
Nem panaszkodhat a budapesti polgár, színházi produkciók tucatjai közül válogathat esténként, nekünk is magakadt a szemünk egy előadáson. A Rózsavölgyi Szalon Michael Frayn Koppenhága című darabját tűzte műsorára. A mű középpontjában a két Nobel-díjas atomfizikus, a dán Niels Bohr és tanítványa, a német Werner Heisenberg 1941-es híres koppenhágai találkozása áll. A két tudós baráti kapcsolatban volt egymással, ám a történelmi események átírták ezt a viszonyt. 1940-ben Németország lerohanta Dániát, s miközben Heisenberg Németországban lassította a nukleáris-energia kutatásokat, addig az USA-ban Bohr közreműködésével megalkották az atombombát. A két fizikus koppenhágai találkozása később is foglalkoztatta a közvéleményt, 2002-ben a Fizikai Szemlében közzétették Teller Ede, Wigner Jenő és Gábor Dénes álláspontját az üggyel kapcsolatban. Frayn arra a tudományos, politikai, de leginkább morális kérdésre keresi a választ, hogy meddig terjed a tudós felelőssége. A több idősíkon futó darabban újra találkozik Heisenberg, Bohr és felesége Margrethe, hogy jóval haláluk után tekintsenek vissza a múltra. Az előadást Valló Péter rendezte, Bohr szerepében Gyabronka Józsefet, Heisenbergében Őze Áront láthatjuk, míg Bohr feleségét Kútvölgyi Erzsébet alakítja.

2012 nyarán az izlandi Sjón A macskaróka című kisregényét ajánlottuk az olvasóknak, s most újra találkoztunk egy rókával, pontosabban egy rókatündérrel. Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című filmjét néztük meg az Urániában. A róka japánul (kicune), a japán népmesék kedvelt alakja, minél több farka van, annál nagyobb a démonikus ereje. Számtalan történetben fordul elő (ld. Japán regék és mondák. Budapest. Móra, 2011.). A kicune megszállja egy szép nő testét (kicunecuki), aki ilyen formájában meghódít egy férfit, annak vesztét okozva. A japán róka mítoszok eredete a kínai mitológiához vezethető vissza, a Karig Sára-féle Népek  meséi sorozat A sárkánykirály lánya. Tang-kori történetek (1956.) című kötetében Zsen, a rókatündér történetét olvashatjuk Sen Csi-csi (kb. 750-800) interpretálásában.

Ujj Mészáros Károly munkája az utóbbi évek nagy filmes hallgatása utáni csend megtörése. A forgatókönyv Pozsgai Zsolt Lisolette és a május című drámája alapján íródott. A 70-es éveket idéző Budapest (Csudapest) képzeletbeli világában játszódó film főszereplője Liza, a 30-as ápolónő, akit egy japán popsztár féltékeny szelleme rókatündérré változtat, s a hozzá közeledő férfiak sorra halnak meg... Az alkotásban a kelet-európai retró keveredik a japán mitológiával, az abszurd a romantikával, s a szuggesztív képi világból, a zenéből, a magukkal ragadó színészi alakításokból egy friss, felszabadult vígjáték keletkezik, ám a rendező folyamatosan eltartja magától opusának tárgyát, mi nézők meg elgondolkozhatunk, hogy szabaduljunk-e az életben tartó illúzióktól.



2015. március 16., hétfő

Állami és művészeti díjak, 2015. - irodalom


Kossuth-díj

Albert Gábor, József Attila-díjas író, esszéista, szerkesztő

Mezey Katalin, József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő

Szőcs Géza, József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas író, költő


Magyarország Babérkoszorúja-díj

Ferenczes István, József Attila-díjas költő

Tamás Menyhért, József Attila-díjas író költő

Zalán Tibor, József Attila-díjas költő


József Attila-díj

Bakonyi István, irodalomtörténész, író, kritikus,

Cs. Nagy Ibolya, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő,

Csontos János, költő, kritikus, publicista, szerkesztő,

Fenyvesi Ottó, író, költő, képzőművész

Gálfalvi György, szerkesztő, esszéíró,

Szondi György, költő, műfordító, művelődéstörténész,

Zsille Gábor, költő, műfordító, publicista, szerkesztő.