"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2014. április 24., csütörtök

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, 2014

2014. április 24-én dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes nyitja meg a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált.
A Fesztivál idei díszvendége Törökország lesz, 12 író jön Budapestre: Elif Safak, Ýskender Pala, Beţir Ayvazođlu, Gül Ýrepođlu,  Solmaz Kamuran, Muhsine Heliođlu Yavuz, Mavisel Yener, Tarýk Demirkan, Oya Uysal, Furkan Çalýţkan, Erhan Afyoncu és Iţýk Öđütçü.


A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) Budapest főpolgármesterével húsz esztendeje alapította meg a Budapest Nagydíjat. Az idei díszvendég-író  napjaink északi irodalmának egyik legismertebb fiatal alkotója, a finn Sofi Oksanen, aki Budapest főpolgármesterétől, Tarlós Istvántól és az MKKE elnökétől, Kocsis András Sándortól veszi majd át a nyitónapon a Budapest Nagydíjat. Laudációt mond Tóth Krisztina.
Az idei könyvfesztivál kiemelkedő jelentőségű eseménye, hogy emlékstand állításával s számos programmal és kiállítással emlékeznek a Holokauszt 70. évfordulójára, s egyúttal Izrael és Magyarország diplomáciai kapcsolatai újrafelvételének negyedszázados jubileumára.
A könyvfesztiválon jelentős hangsúlyt kap, hogy idén ünnepeljük hazánk EU-s csatlakozásának tíz éves évfordulóját, s az Unió budapesti hivatalos intézménye, az Európa Pont a könyvfesztiválra látogató külföldi írók részvételével európai írótalálkozót szervez olyan témákban, mint Európa 100 éve, 25 év vasfüggöny nélkül, egyéni és kollektív válaszutak és életstratégiák a kibővült Európában.
Idén is megrendezik az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját, Magyarországot Hidas Judit képviseli, Hotel Havanna című kötete 2013-ban jelent meg.
A fesztivál programjából nem maradhatnak ki a legkisebbek sem, kibővített helyen várják őket a gyermek- és ifjúsági könyveket megjelentető kiadók standjai és programhelye, a Gyermek(b)irodalom.

A Könyvfesztivál ideje alatt 33 ország 64 alkotója érkezik Budapestre. A szerzők közül találkozhatunk Anne Applebaummal, A Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése 1944–1956 szerzőjével.  A fesztiválra érkezik a felkavaró ifjúsági könyvek szerzőjeként ismertté vált Patrick Ness. Felnőtteknek szóló, A daruasszony című regénye az Európa Könyvkiadó gondozásában jelenik meg. A Kossuth Kiadó  Pablo de Santis argentin író Párizsi rejtély (a spanyol krimi-sorozat első kötete), Igor Ostachowicz lengyel író Űzött lelkek éjszakája, továbbá Norman Manea, román író Odú című könyvének bemutatóját  tartja. A vendég Törökország írói közül találkozhatunk többek között İskender Palával, a Halál Babilonban, szerelem Isztambulban, Gül İrepoğluval, Az ágyas és  Mavisel Yenerrel, A kék alma című kötet  szerzőjével.

S egy különleges kiállításra is szeretnénk felhívni a figyelmet, Szymborskától szeretettel címmel Wisława Szymborska, Nobel-díjas lengyel költőnő kollázsait tekinthetjük meg.

446 magyar író dedikál a könyvfesztivál három és fél napja alatt. Itt lesz a bemutatója Háy János Napra jutni novellás- és Konrád György Itt, Európában című esszékötetének (Európa Kiadó). A Magvető újdonságai közül kiemelkedik Závada Pál Természetes fény és Parti Nagy Lajos Fülkeufória (és vidéke, 101 új magyar mese) című kötete, továbbá Szilasi László A harmadik híd és Bodor Johanna Nem baj, majd megérted című munkája. A BookArt Kiadó Bán Zoltán András Keserű (regény) és Markó Béla Csatolmány (versek) bemutatóját tartja a fesztiválon.

Sofi Oksanen (Toni Härkönen fotója)

 „Az irodalom jó eszköz arra, hogy különböző világból érkező embereket közelebb hozzon egymáshoz. Az olvasóim reakcióiból úgy tűnik, sikerült érthetőbbé tennem a kelet-európai múltat azok számára, akik eddig nem tudtak róla semmit”- nyilatkozta Sofi Oksanen, aki 1977. január 7-én született a finnországi Jyväskyläban, apja finn, anyja észt származású. A helsinki Színművészeti Akadémián tanult dramaturgiát.

Első művével, a Sztálin tehenei (2003, magyarul 2011) című regényével robbant be a kortárs irodalomba. A könyv főhőse, a bulimiában szenvedő Anna életén keresztül elevenedik meg az új otthon, Finnország, és a gyökereket jelentő Észtország történelme és közelmúltja, az identitását kereső fiatal lány visszavágyódik a kommunista elnyomás éveit megszenvedő hazájába, de az új, ún. nyugati élet sem mutat számára megnyugtató jövőt.
A 2005-ben (magyarul 2012) megjelent Baby Jane egy húszas éveiben járó leszbikus lány beszéli el barátnője, Kormi történetét, a depresszió mélységeibe lehúzó cselekmény tragikus végkifejletbe torkollik.

Az elsöprő sikert hozó Tisztogatás című regény (2008, magyarul 2010) eredetileg színpadra íródott. Az egyedül élő, idős észt asszony, Aliide Truu életét váratlan esemény kavarja fel, egy Zara névre hallgató, fiatal lányt talál háza udvarán, töredékszerű párbeszédükből lassan bontakozik ki kettőjük viszonya, s folyamatosan idéződik meg a kommunista elnyomás éveibe visszanyúló közös múlt.
„A nyugati országok nem tudják, mennyire jelentős volt az ellenállás a balti államokban, és ezeknek a csoportoknak a harca nem lett volna lehetséges a körülöttük élő nők, gyerekek és faluközösség nélkül. Ők is a szabadságharc részei tehát, s e passzív ellenállás következménye is éppúgy deportálás, Szibéria volt. A korabeli jelentések brutális kíméletlenséggel tárgyakként kezelik e nép ellenségeit. Erről akartam írni: láthatóvá tenni a láthatatlan ellenállást” – mondta Oksanen.

Az extravagáns külsejéről ismert írónőt számos díjjal jutalmazták, a Tisztogatásért 2008-ban megkapta Finnország legnagyobb irodalmi elismerését, a Finlandia díjat, 2009-ben a Runeberg-díjat, 2010-ben az Északi Tanács Irodalmi díját, majd a francia Fnac-díjat, 2013-ban az első finn írónőként kapta meg a Svéd Akadémia által alapított irodalmi díjat, hogy csak néhányat említsünk.


A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra adja ki magyarországi kiadója, a Scolar Oksanen legújabb könyvét, Mikor eltűntek a galambok címmel. A regény most is a Baltikumban játszódik, három szereplő életét követhetjük közvetlenül nyomon, Roland, a hazájáért harcoló ellenálló, unokatestvére, Edgar, s annak felesége Juudit közös életét átszövik a német megszállás, az orosz elnyomás évei, miközben a magánélet és a történelmi események  kibogozhatatlan szálakkal fonódnak össze.

2014. április 23., szerda

Artisjus Irodalmi Díj, 2014


Az idei Artisjus Irodalmi Díjakat 2014. április 23-án adták át az Artisjus Egyesület székházában.

Artisjus Irodalmi Nagydíj:
Pintér Béla - Drámák

Artisjus Irodalmi Díj (próza)
Tompa Andrea - Fejtől s lábtól

Artisjus Irodalmi Díj (líra)
Takács Zsuzsa - Tiltott nyelv 

Artisjus Irodalmi Díj (monográfia)
Havasréti József - Szerb Antal

2014. április 10., csütörtök

Költészet napja, 2014

"József Attila Születésnapomra című verse a legismertebb és legnépszerűbb versek közé tartozik, mind a szakma, mind a nagyközönség sokszor hivatkozik rá. Népszerű lett azért, mert egy olyan dacos, szókimondó, hetyke, támadó hangot használ, amit jó olvasni. Népszerű azért is, mert olyan hatalmasságot támad meg, egy nagytekintélyű tanárt, akit jó érzés – már csak pozíciója okán, akár ismeretlenül is – megtámadni. Jól beleillik abba a legendáriumba, amely József Attiláról a közvéleményben él: a szegény költő külső erőknek, mindenféle nagyuraknak köszönhette, hogy a vonat sínjére került, hogy öngyilkosnak kellett lennie. Átélhető az éppen krisztusi korba lépett költő élethelyzete, az addigi életével számot vető ember gúnyos-keserű, öniróniával, ugyanakkor elhivatottsággal teli hangja és értékvezérelt magatartása. Legvégül pedig népszerűvé, könnyen megjegyezhetővé és élvezetessé teszi az a különleges és – mindenki érzi – bravúros versforma, amelyben a költő beszél."

Fenyő D. György: Egy különleges versforma mint költői hagyomány. (József Attila Születésnapomra című versének utótörténete) Új Forrás. 2005. október (a tanulmány teljes szövege itt)

József Attila: Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
            csecse
            becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
            magam
            magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
            Az ám,
            Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
            szegény
            legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
            fura
            ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
            a hont
            kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
            hevét
            s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
            gagyog
            s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
            sekély
            e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
            taní-
            tani!

"Az áttekintés eredményeképpen arra a konklúzióra jutottunk, hogy az egyes átiratok egyre jobban eloldozták a formát az eredetitől, és mára a Születésnap-forma a magyar költészet egy lehetséges versformájává vált. József Attila mintegy megajándékozta a magyar lírát egy új formával, és ahogyan például a Balassi-strófa, a Zrínyi-sor, a Himfy-versszak vagy az Anyegin-strófa bekerült a költészet tárházába, ugyanúgy a Születésnap-strófa is része lett annak. Úgy véltem, hogy - miként a többi idézett versforma - ezek a versek egyre kevésbé állnak közel az eredetihez, egyre inkább eloldozódnak tőle, és már csak emléknyomokat őriznek eredetükből...

Tóth Krisztina verse a legszemélyesebb a Születésnapomra formájában íródott és azt megidéző versek közül. A versformán túl természetesen a verskezdés is József Attilát idézi: Harminckettő hogy telhetett? – kezdődik a vers. Nem szól azonban a költészetről, nem ellensúlyozza a harminckét év elmúlását sem a költészet(...), sem valamilyen morális tartás(...). Itt egyetlen kérdés van: mi az értelme az életnek, mikor látja át az ember az élete értelmét, mit jelent élni, mit jelent az idő ereje. Ennyiben inkább Kosztolányi már többször hivatkozott Most harminckét éves vagyok kezdetű versével rokon Tóth Krisztina költeménye, mint József Attiláéval. Ám nem ugyanaz a szemlélete, mert Kosztolányi arról beszél, hogy a múló pillanatról utólag bebizonyosodik, hogy az volt az örök és a maradandó, hogy az élet mulandósága adja meg a boldogság pillanatainak a teljesség súlyát. Tóth Krisztina kérdése az, hogyan tudja valaki a roncsoló idő ellenében megőrizni önmagát, és hogy mikor kap választ az ember a léte (ittléte) értelmét firtató kérdésre. Kosztolányinál nincs odaát, nincs túlvilág, Tóth Krisztina verse – az utolsó két versszakban különösen – feltételez egy másik létezést."

Fenyő D. György: Széténeklés. József Attila Születésnapomra című versének utótörténetéről - másodszor. Bárka. 2011. 5 sz. (a tanulmány teljes szövege itt)

Tóth Krisztina: Porhó

Harminckettő hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
          Letelt,
          s hitelt

nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
          úgy múlt
          a múlt,

annyi idő, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
          hold is,
          nap is

pólyálta hűlő életem,
s amit nem tettem, terveztem
          e lét
          felét

leélve: őrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
          csecsem
          becse,

sőt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
          telén
          talán,

de hogy mi történt, mire volt jó
harminckét éven át e porhó,
          havam,
          hevem

hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
          szivek
          szavak

mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
          Vagy túl
          a túl

bonyolult léten, túl ezen
egyszercsak majd megérkezem
          s ittlétemet
          átlátom ott?!

2014. április 1., kedd

Sziveri-díj, 2014

A 2014. évi Sziveri-díjat március 31-én, a vajdasági születésű Bencsik Orsolya vehette át, Kékítőt old az én vizében és Akció van! című köteteiért Veszprémben, az Erdélyi Napok keretében.
A díjátadó esten Sziveri János születésének 60. évfordulójáról (is) megemlékezett a Sziveri-társaság, amely a fiatalon elhunyt vajdasági költő, az Új Symposion egykori főszerkesztője emlékére 1992-ben díjat alapított.