"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2012. augusztus 20., hétfő

állami kitüntetések augusztus 20-a alkalmából, irodalom


Augusztus 20-án, nemzeti ünnepünk alkalmából állami kitüntetéseket adtak át  a Parlamentben.
Az alábbiakban az irodalmi díjazottakat ismertetjük.

MAGYAR ÉRDEMREND nagykeresztje (polgári tagozata)

Jókai Anna, Kossuth-díjas író, esszéista

MAGYAR ÉRDEMREND középkeresztje (polgári tagozata)

Kovács István, a történettudomány kandidátusa, író, költő, műfordító

Lator László, Kossuth-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész

Serfőző Simon, József Attila-díjas költő, író, szerkesztő


2012. augusztus 10., péntek

a Hajnóczy-műhely


  „Titkon, úgy remélte, ő nem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos, talán ő az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon, és kizárólagos tulajdona: rémképei, látomásai előtt tanú legyen, hogy bűnös, kissé kopár, száraz hangon – megtartva tárgyától a három lépés távolságot – elbeszélje, leírja őket munkáiban. 
  Cigarettára gyújtott, és csak félig itta ki borral telt poharát. Most nem remegett a keze, bár verítékezni verítékezett, s szíve aritmiásan ütött. Kezében tollal spirálfüzete fölé hajolt.”
A halál kilovagolt Perzsiából


Az irodalomtörténet – egyik – szépsége, hogy több-kevesebb ideig árnyékban maradt életművek egyszer csak reflektorfénybe kerülnek s egyúttal új oldalukról mutatkoznak. Ez történik mostanában Hajnóczy Péter munkásságával is, akit egykor főképp kisregénye, A halál kilovagolt Perzsiából kapcsán ünnepelt az irodalmi közvélemény, ám 1981-es halála után egészen az ezredfordulóig kevesek titkos favoritja maradt, inkább az író legendája élt tovább, mintsem az írásé.
A Hajnóczy-életmű pedig „élő, mozgékony organizmus”, „energikus, drámai szövegvilág”, ahogy kutatója, Cserjés Katalin jellemzi, elképesztő frissességgel szólítja meg a ma olvasóját és szakemberét. Néhány éve a szegedi egyetem bölcsészkarán Hajnóczy-műhely alakult, munkájuk látványosan megpezsdítette az érdeklődést. A Műhely és a Lectum Kiadó gondozásában a Hajnóczy-tanulmányok négy kötete is megjelent: 2006-ban Hoválettem, 2008-ban Da capo al fine címmel; 2009-ben már nagysikerű országos konferencia anyagait gyűjthették egybe (Tudom. De: tudom-e?); az idei, negyedik kötet újabb, hallatlanul izgalmas tanácskozásnak az eredménye (Énekelt és táncolt, mint egy szatír), ugyanis az időközben Szegedre került írói hagyaték feldolgozásának, az előkerült „kincsek” számbavételének első szemléjére is sor került. Az említett munkák mellett a Műhely vezetője, Cserjés Katalin közreadta egy Hajnóczy-prózakalauz első kötetét (A lebegő orgonagyökér, 2009).


Hoválettem: a párbeszéd helyzetébe kerülni... Hajnóczy-tanulmányok
Szeged: Lectum, 2006.

Da capo al fine:  folytatódó párbeszédben: Hajnóczy-tanulmányok II.
Szeged: Lectum, 2008.

Cserjés Katalin: "A lebegő orgonagyökér" : Egy Hajnóczy-prózakalauz első fejezetei
Budapest: Cserjés, 2009.

Tudom - De: Tudom-e? : a párbeszéd kiterjesztése - az újraolvasás lehetőségei: Országos Hajnóczy-konferencia, Szeged Grand Café, 2008. november 20-21. - Hajnóczy-tanulmányok III.
Szeged: Lectum, 2009.

Énekelt és táncolt, mint egy szatír: nem szűnő párbeszédben: Országos Hajnóczy-konferencia 2011. Hajnóczy-tanulmányok IV.
Szeged: Lectum, 2012.



Jorge Amado: Galád Kandúr és Fecske kisasszony. Egy szerelem története

 Galád Kandúr csúnya, elvadult és neveletlen, ám nemcsak éles karommal, hanem éles szemmel is jár-kel a világban, de a bájosan fiatal és bohó Fecske kisasszony felfigyel rá, s közös sétáik alkalmával nemcsak egymást fedezik fel, hanem a körülöttük lévő világot is. A kandúr megváltozik. Csodálkozik is mindenki,  „honnan tudhatták volna, hogy érző szív dobog vastag bundája, felborzolt szőre alatt?”
Megváltástörténet? Ismerjük a népmesékből, a nőnek meg kell váltania az állatbőrbe bújt  férfit, és a különböző állati létállapotok keveredése sem idegen a mesék világától.
A macska a föld, a fecske az ég, a kandúr szárnyalni akar, a madár felrúgja a szabályokat, pedig „a macskák a fecskék ellenségei”. A környezetük, a népes állatsereglet sem nézi ezt jó szemmel, nagyszerűen megrajzolt emberi karakterek, a tudálékos Tehéntől a képmutató Papagájig, s a kapcsolatuk eleve kudarcra van ítélve.
„Ki látott már ilyet, hogy egy madárfélék nemzetségéből való fecske egy macskafélék családjából való macskával járjon? Ki látott már ilyet? Ki látott már ilyet?”

A története szerkezete az évszakok változásaira rezonál, éled a tavasz, tombol a forró nyár, hervad az ősz, kőkemény fagyokkal betör a tél, hőseink lelkében és kapcsolatában is ezek a változások következnek be a kinyílástól a megdermedésig. Pedig Galád Kandúr még versírásra is adja a fejét, szonettet ír imádott Fecske kisasszonyának, de hiába, a normák és szabályok világában helyre kell állítani a rendet, a fecske végül feleségül megy a hozzáillő csalogányhoz.
Galád Kandúr és Fecske kisasszony  története nem didaktikus tanmese, az író meg- megáll, közbevet és reflektál, (zárójelek, költői és kritikai szutyorgások), kikacsint és felnevet, a lineáris történetvezetést felbontja, önfeledten és szabadon játszik a szöveggel.
Hát akkor hogyan vélekedjünk erről a könyvről, sírjunk vagy nevessünk?, egy újabb Kis herceg mese?, gyerekeknek vagy felnőtteknek?, szükségünk van ezekre a megerősítésekre? Ne gondolkodjunk, kapaszkodjunk fel egy termikre és szárnyaljunk együtt a történettel, mert „nemcsak a versekben van költészet, hanem olykor a szívünkben is, és oly hatalmas, hogy alig fér bele a szavakba.”

Jorge Amado Galád Kandúr és Fecske kisasszony című műve eredetileg nem a nagyközönségnek készült. 1948-ban Amado fia egyéves születésnapjára írta a történetet, aztán a gyerek holmija között elkallódott a kézirat, s csak néhány évtizeddel később került elő. A fiú, João Jorge odaadta a híres brazil festőnek, Carybének, hogy olvassa el, s a mester olyan gyönyörű akvarelleket festett a szöveghez, hogy az író beleegyezett a kiadásba, s így jelenhetett meg a könyv 1976-ban.
A magyar kiadást 2006-ban, Imrei Andrea nagyszerű fordításában vehette kezébe az olvasó, 2008-ban hangoskönyvben is megjelent, Kulka János előadásában hallgathatjuk meg az idén 100 éve született Jorge Amado művét.