"Nővérem, hát nem tudod? - kérdezett vissza Jonghje. /- Mit?/ - Én sem tudtam. Mindig is azt hittem, hogy a fák egyenesen állnak... Csak most jöttem rá, hogy valójában mind a két kezük a földbe gyökerezik. Nézd! Nézd csak meg! Hát nem megdöbbentő?" (részlet) Han Kang: Növényevő. Budapest, Jelenkor, 2017.

2017. november 18., szombat

90 éves Lator László, költő, műfordító


Lator László: Erdő

Ez a váratlan villanófény,
üvegzápor, tűzbélű árnyék,
ez az erdő azt mondja: minden
ami szétesett, összeáll még.
Ami erőtlenül megadta
magát, visszabukott a földbe,
egyszerre feltör mindenünnen,
kavarogva és tündökölve.
A lakatlan, alakja vesztett
anyag vak odvát odahagyva
megindul, árad, újra testet
képzel egy lelkes pillanatban.

Ez az erdő azt mondja: semmi
nem vész el, ezt ismétli egyre.
Ami szétzüllött, újrakezdi,
egyetlen ízét sem feledve.
Vagy csak azt mondja ez az erdő,
amire szomjazik a szellem?
Hogy is vallhatna mérhetetlen
erejével az élet ellen?

Nem, az erdő azt mondja: semmi
fel nem támad ujjongva, minden
szétrothad odakinn, akár benn,
a húsunkban, a sejtjeinkben.
Lesz, ami volt, de ami lesz, nem
ugyanaz lesz, valami másba
megy át, van esély, meglehet, de
nem test szerint feltámadásra.

Ez az erdő azt mondja – semmit
nem mond, nem mondja azt se, ezt se.
Ez az erdő csak arra van, hogy
a balekokat hitegesse.
Ez az erdő – mit tudom én, mit?
Mondhatja ezt, mondhatja azt is.

Magába szív, kivet magából.
Egyszerre küld is meg maraszt is.

In: Lator László: A tér, a tárgyak. Budapest: Európa, 2006.


"Lator László a kevés versű költők között is szűkszavúnak számít (...). Ahogy mondani szokás, a válogatott verseit írja. Az ő esetében ez nem afféle kritikusi közhely. Műfordítói életműve és különféle nyilvános irodalmi szereplései fényesen bizonyítják, hogy a költői mesterség minden fortélyát fölényesen birtokolja. (...) Csak akkor szólal meg versben, ha arról a tovább nem bontható tudati tapasztalatról van közlendője, amelyben a líra algoritmusát találta meg. Sokféle költészetfelfogás létezik, Latoré ilyen. Lírájának középpontjában nem a költő személyes énje áll. Felfogása szerint a vers amúgy is megfigyelések, tapasztalatok, érzések, tudatállapotok egymásra rakódott, egymásba préselt rétegeiből keletkezik. Ez a felfogás rajta hagyta nyomát nyelvszemléletén, amely a nyelvkritikai kérdésfelvetésre a nyelvi intenzitás fokozásában találta meg a saját válaszát, és ez alakította poétikáját, amelyet a szerkezeti-verstechnikai integritás új és új lehetőségeinek kutatása jellemez; ily módon tehát egész költői pályáját ez határozta meg." 

Ferencz Győző: "Fehér-izzáson szénsötét". Lator László költészetéről.
In: Ferencz Győző: Körvonalak a ködben. Tanulmányok költészetről. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2014.

Lator László művei, szakirodalom és bibliográfia a Digitális Irodalmi Akadémián.

2017. november 10., péntek

Irodalmi Nobel-díj, 2017

Az Irodalmi Nobel-díjat 2017-ben Kazuo Ishiguro japán származású, brit író kapta. Az indoklás szerint „nagy érzelmi erejű regényeiben feltárta az ember világgal való illuzórikus kapcsolatának mélységeit”. „Ha összeadjuk Jane Austent és Franz Kafkát, elénk járul Kazuo Ishiguro egy csukott kagylóhéjban. A recepthez már csak egy kis Marcel Proust szükségeltetik, és akkor nagyjából már megvan, miféle művek kerülnek ki Ishiguro keze alól.” – nyilatkozta a Svéd Akadémia titkára, Sara Danius.
Kazuo Ishiguro 1954. november 8-án született Nagaszakiban. Öt éves volt, amikor a családjával az Egyesült Királyságba költöztek. Ishiguro angolt és filozófiát tanult Kentben, majd kreatív írást hallgatott a Kelet-angliai egyetemen. 

Első regénye, A dombok halvány képe 1982-ben jelent meg. Az alig kétszáz oldalas történet középpontjában a Nagy-Britanniában vidéki otthonában egyedül élő japán nő, Ecuko áll, aki férje halála és nagyobbik lánya öngyilkossága után emlékezik vissza közös életükre, s mindeközben visszajutunk a világháborús vereség megrázkódtatásából éppen csak kilépő Japánba.
Az 1986-ban megjelenő Lebegő világ művésze (Whitbread-díjat kapott) Japán világháborús veresége után játszódik, főszereplője Ono, a festőművész. A naplószerű vallomás fő témája a magány, az elmúlás, bűnhődés a múltban elkövetett vétkekért. A kor leírásából, az emlékezet kockáiból összeálló képek egy művészi és emberi pálya állomásait, egy tünékeny világot mutatnak be.


A világsikert a Napok romjai (1989) (A főkomornyik szabadsága címmel is megjelent) című regénye hozta meg számára, amiért 1989-ben Man Booker-díjat kapott. 
Mr. Stevens, egy angol nemesi ház, a Darlington Hall főkomornyikja szabadságot kap új amerikai gazdájától, aki ezt az alkalmat arra használja, hogy elautózzon Dél-Angliába, s találkozzon a volt házvezetőnőjével, és megkérje, térjen vissza a birtokra. Ishiguro a könyv első pillanatától azt sugallja, hogy Stevens számára több lehetett Miss Kenton, mint egy házvezetőnő… A regényből készült nagysikerű filmet 1993-ban mutatták be James Ivory rendezésében, Emma Thompson és Anthony Hopkins főszereplésével.



A 2000-ben megjelent Árva korunkban című művében egy ünnepelt magándetektív nyomoz szülei eltűnésének ügyében az 1930-as évek második felében.
Ezt követte a Time magazin által az évtized legjobb angol nyelvű regényének kikiáltott Ne engedj el 2005-ben. A műfaját tekintve disztópiának mondható mű egy bentlakásos intézet elzárt világában játszódó szerelmi háromszög története. A regény főhőse, Kathy H. idézi fel kapcsolatát két iskolatársával, Tommyval és Ruth-szal. S e különös iskola tanulói életének titkaira csak lassan derül fény…



„Akkor meg miért hallgattunk? Azt hiszem, azért, mert már akkor, kilenc-tízévesen is eleget tudtunk ahhoz, hogy ne akarjunk erre a területre merészkedni. Ma már nehéz felidézni, pontosan mennyit tudtunk. Azzal kétségtelenül tisztában voltunk, bár nem sokat töprengtünk rajta, hogy mások vagyunk, mint a tanáraink, és mások, mint a normális emberek odakint; talán még azzal is, hogy egyszer a távoli jövőben donorok leszünk. De valójában nem fogtuk fel, hogy ez mit jelent. „ 
A regényből Mark Romanek rendezett filmet, Keira Knightley-val a főszerepben.


Legutolsó műve, Az eltemetett óriás (2015) fő helyszíne a kora középkori Britannia, a regény kezdetén egy idős pár kel útra, hogy megkeresse évek óta nem látott fiát. A történelmi fantasy világát idéző történetben az író újra az emlékezés és az identitás összefüggéseinek kérdését járja körbe.

"Ishiguro harmincöt év alatt mindössze hét regényt és egy elbeszéléskötetet jelentetett meg. Nem bőbeszédű író tehát. Amikor azonban megszólal, a végeredmény majdnem mindig emlékezetes. Következetes kísérletező, aki minden regényében az emlékezet bizonytalanságát és a múlt kísértetszerű jelenlétét vizsgálja, de mindig megjósolhatatlan formában. Ezen remélhetőleg a Nobel-díj sem fog változtatni."
Bényei Tamás: Az emlékezés homálya - Kazuo Ishiguro regényei. In: Élet és irodalom. 2017. október 13.

2017. október 22., vasárnap

Margó-díj, 2017


Szöllősi Mátyás kapta az idei Margó-díjat: a legjobb első prózakötetért járó elismerést a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár záróestjén vehette át a szerző Váltóáram című könyvéért, amely az Európa Könyvkiadónál jelent meg. Szöllősi Mátyás költőként indult, írt már drámát, volt szerkesztő és fotóriporter, illetve nevéhez köthető a város jellegzetes arcait felvillantó Budapest Katalógus


részlet a Váltóáram című novelláskötetből

interjú a szerzővel

kritikák a Váltóáramról

2017. október 14., szombat

Nádas Péter 75

"Az első képem talán nem is a legelső, ezt sem tudom ma biztosan megítélni. 
A különböző fennmaradt dokumentumok, emlékezések és történeti kronológiák tanulmányozása után az a feltételezésem, hogy a tudatomban elsőként megragadt emlék, ami mögött semmit nem találok, 1944 nyaráról, egészen pontosan 1944. június 27. éjszakájáról való. 
Habár az elraktározott érzetek társult képei közül bármikor előkerülhet egy még korábbi társulás. 
A külső szemlélet, azaz a reflexió támpontja nélkül mégis igen nehéz, talán nem is lehet megtudni tőle, hogy az emlék vajon korábbi vagy későbbi-e.
Amikor erre a legelsőnek vélt lépcsőházamra gondolok, akkor jönnek sorban a lépcsőházak, életem valamennyi lépcsőháza jön vele, ezzel az elsővel. A lépcsőházak minden bizonnyal elmém azonos helyén vannak elkülönítve. Vagy a lépcsőház formája és fogalma alá rendelve létezik egy ilyen lépcsőházzal felcímkézett tárolási mód. Is. Egyetlen dolognak, fogalomnak, kifejezésnek többféle tárolási bokra van. Valakinek a karján zuhanok, magasan a lépcsők fölött zuhanok ebben a legelső lépcsőházamban. Repülünk a levegőben. Valószínűleg a fejemet is forgatom, ideges madárka, mindent látni, vészhelyzetben, de nincs vészérzetem, biztonság az alapérzetem, helyesebben ezt az alapérzetet keresztezi a kivételesség, a nem kiszámítható érzete. Szemmel tartani. A képek gyors egymásutánja követi a vészhelyzet tulajdonképpen semleges, közel sem felzaklató élményét, mondhatni, most fogom megalapozni a tudatomban a vészhelyzet fogalmát, látom a lépcsőház hatalmas falsíkját, látom a lépcsőforduló közeledő falának akadályát, a rövid, hideg felvillanásoknak hála lelátok a korlátok között a mélységbe: előtűnik a sötétből, és eltűnik a sötétben. 
Egymásba tapad a képek egymásutánja, ez nem változtatható sorrend. Aztán nincsen hideg lángolás, nincs zuhanás, nincsen fenn és nincsen lenn. Csupán omlás van. 
Hangja nincs, sötét van, meleg van, sötét semmi van. Úgy, ahogy későbbi ájulásaimban. 
Talán a végén ott van még a törmelék csörgése a leomlás utáni pillanatból."

Nádas Péter: Világló részletek: emléklapok egy elbeszélő életéből. Budapest, Jelenkor, 2017. (részlet)

Világló részletek I. In: Holmi. 2014. 7. sz.

Világló részletek II. In: Holmi. 2014. 8. sz.

Világló részletek III. In: Holmi. 2014. 9. sz.




Nádas Péter interjú. Hír Tv. Alinda. 2017. 04. 05.



Bagi Zsolt: Szakmai problémák. Magyarázatok a Világló részletekhez
Nádas Péter: Világló részletek.
In: Műút. 2017062

Bazsányi Sándor: Miért zuhan a kismadár?: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Műút. 2017062 

Földényi F. László: Rejtélyes ösvények: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Élet és irodalom 2017. ápr. 28.

Győrffy Ákos: Kicsit magasabbról nézi : Nádas Péter: Világló részletek.
In: Magyar Nemzet. 2017. máj. 27.

Nemes Z. Márió: Trauma és utópia: Nádas Péter: Világló részletek
In: Műút 2017062. 

Radnóti Sándor: Szilénoszi emlékiratok: Nádas Péter: Világló részletek. 
In: Jelenkor. 2017. 7-8. sz. 

Radics Viktória: A személyiség genealógiája: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Mozgó világ. 2017. 7-8. sz. 

Sipos Balázs: Mimikri és autizmus: Nádas Péter: Világló részletek
In: Műút. 2017062 

Zoltán Gábor: Nádas Péter: Világló részletek.
In: Vigilia. 2017. 9. sz.

2017. október 13., péntek

Déry-díj, 2017

2017. október 13-án adták át a Déry Tibor-díjat. Az idén Lábass Endre képzőművész, író és Vida Gábor író, fordító érdemelték ki az elismerést.

                                                           

                                                                                           

A Déry Tibor-díj az első olyan irodalmi elismerés, amelyet magánvagyonból alapítottak, és 1984 óta évenként ítélik oda a magyar irodalom kiemelkedő alkotóinak. A Déry Tibor Alapítvány az író özvegyének végakaratából jött létre, aki vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak.


2017. október 7., szombat

95 éve született Polcz Alaine



"Barátaim a bölények. Csapásaik a pusztán nyílegyenesek, 
mint a kifeszített kötél, száz meg száz egymás mellett. 
Hóviharban, ha az ügy reménytelen, 
nem trappolnak tovább ész nélkül, összeesésig. 
Megállnak, s megvárják, míg ellepi őket a hó."
(Mészöly Miklós)

Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsvárott. 1949-ben végzett az ELTE pszichológia szakán, pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészetterápiát, majd gyermek ideggondozóban játékdiagnosztikával gyógyított. 1970-től a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán pszichológusként súlyos beteg, haldokló gyermekekkel és hozzátartozóikkal foglalkozott. 1991-ben létrehozta a Magyar Hospice Alapítványt.



Szélesebb körben 1991-ben ismerhette meg az olvasóközönség, amikor az Asszony a fronton című önéletrajzi regénye megjelent. Polcz Alaine 1944-ben Kolozsvárról Csákvárra menekül, ahol három hónapig áll a front, s a szovjet katonák válogatás nélkül erőszakolják meg a nőket. „ A könyv fő témája, az erőszaktétel, nincs a könyv centrumában, hanem mintegy mellékesen, újra meg újra megtörténik, a kizökkent idő s az immár soha vissza nem zökkenő idő természete szerint”- írja Radnóti Sándor. Az átélt borzalmak őszinte, tárgyilagos feltárása megújította a gender irodalmat, a művet azóta 10 nyelvre fordították le.




Polcz Alaine a regény sikere után sem tartotta magát írónak, „a gyászolók, betegek, haldoklók segítése az életem valós része, az írás csak ráadás,” írta az 1995-ben megjelent Macskaregény-ben. A műben történetek, emberi sorsok kerekednek a macskák köré, itt mutatkozik meg először az az anekdotizáló elbeszélésmód, ami későbbi munkáit is jellemezte. Az őszinte, hiteles hang folytatódik az 1996-ban megjelent Éjjeli lámpa című könyvében, amelyben tűnődéseit, töprengéseit osztja meg a közönséggel az olvasásról, a szerelemről, a barátokról, a Városmajor utcai házról.

Több művének középpontjában Erdély áll, gyermekkorának meghatározó színtere.


Az életed, Bíró Berta (2000) helyszíne Kide, a beszélgetőtárs a gyermekkori barátnő. Két idős asszony életút-elemzése tárul elénk, s közben nemcsak a személyes múlt idéződik fel, hanem országok történelme is, s a riportregény így válik dokumentumregénnyé. Ugyanebben az évben jelenik meg a Leányregény (2000). A hetvenes években játszódó történet helyszíne a román tengerpart egy szállodája. Izabella, a csíki pincérlány és Terike, az idegenvezető vallanak életük bonyodalmairól, szerelmek és indulatok elevenednek meg, mindeközben pontos, szinte szociografikus megfigyeléseket olvashatunk a hetvenes évek romániai viszonyairól.



1977 karácsonyára férjének, Mészöly Miklósnak ajándékozott egy kéziratot, melyben élete meghatározó eseményeit meséli el, ennek alapján született meg Mészöly Pontos történetek útközben című regénye. Egy történet azonban megíratlan maradt. Férje hagyatékában talált rá a kéziratra, s a közeli barát, író Márton László biztatására nekifog a szöveg megformálásának, így született meg a Karácsonyi utazás. Halál és cserepek (2002) című kisregény. Alaine karácsony előtt kapja a hírt, hogy Vízaknán meghalt Miklós nevű nagybátyja, testvérével és édesanyjával a csikorgó hidegben indul neki a nagy útnak.  Az alaptörténet egyszerű, de az apró részletek ábrázolása, a pontos, női megfigyelések sajátos hangulatot kölcsönöznek a regénynek. A Két utazás Erdélyben: Útijegyzetek, 1989 (2010) című esszékötetben is Erdélyben járunk, az első utazás helyszíne, Vízakna, a második Kolozsvár és Kide, az emlékezést át- meg átszövi a Ceauşescu-rendszer végnapjainak leírása.

Mészöly Miklós halála után jelenik meg két, ikerkötetnek is nevezhető mű. A Kit siratok? Mit siratok? (2003) a halál témájához tágabb értelmezésben közelít. Mélyinterjúkat olvashatunk az állatok gyászolásáról, a szerelem elvesztéséről, a szakításról, a család szétesésről, a válásról. A Kit szerettem? Mit szerettem? (2004) című munkájában Polcz Alaine saját veszteségeit fogalmazza meg: visszaemlékezik az elhunyt barátokra, pályatársakra, Weöres Sándorra, Nemes Nagy Ágnesra, Vajda Júliára. Ezt követi a nagy szembenézés: az Egész lényeddel (2006) középpontjában a Mészöly Miklós utolsó évei és halála köré szövődő naplójegyzetek állnak, amelyekben együtt szólal meg a tanatológus és a férjét elvesztő feleség.


A pszichológus, a halál témájával foglalkozó szakember könyvei külön fejezetet érdemelnek.

A halál iskolája 1989-ben jelent meg a Gyorsuló idő sorozatban. Témái tabudöngetőek voltak, interjúkat közölt a halálfélelemről és haláltudatról, foglalkozott az eutanáziával, az újraélesztés jogi és emberi kérdéseivel,  körbejárta a halál utáni élmények témakörét, írt a halálos betegség stádiumairól, a méltó halálhoz való jogról, mind olyan kérdés, amit további könyvek követtek.
A Meghalok én is? című kötet (1993) a klinikai tapasztalatokat osztotta meg az olvasóközönséggel, hogyan bánjunk a haldokló gyermekkel, hogyan kommunikáljunk a szülőkkel. A Gyermek a halál kapujában (2001) egy leukémiás kamaszfiú betegségének és halálának pszichológiai esetleírása, a kezelés fázisai, a pszichoterápia segítő ereje, a gyász követése: a 70-es évek heroikus küzdelmeit mutatta be a gyermekklinikán. A Gyászban lenni (2000) a haldoklás és gyász közvetlen gyakorlati tennivalóit veszi sorra, a haldokló testének-lelkének gondozásáról, a halott testhez való viszonyulásról, a halál gondolatának elfogadásáról. Az Együtt az eltávozottal (2005) spirituális, vallási szempontból közelít a halál felé, a misztika és a tudomány határainak feszegetésével, a halál megváltozott kultúrájának vizsgálatával.

S végül álljanak itt a posztumusz kötetek.

Az Ideje az öregségnek a 2002 és 2006 között írt naplójegyzeteket tartalmazza, az írások fókuszában az öregséggel, a hanyatló testtel való szembenézés, a halálra való készülődés áll. A Nem trappolok tovább az utolsó év krónikája: a fizikai fájdalom kiszolgáltatottsága, a megváltó halál várása mögött ott van a sok terv és el nem végzett feladat szorongató érzése. E tervek egyike volt a szerelemről szóló könyv publikálása. 2009-ben Befejezhetetlen címmel jelent meg. Az első rész töredékek füzére, gondolatok, töprengések az égi és földi szerelemről, irodalmi példákkal, idézetekkel szemléltetve. A második rész a könyv szerkesztőjével, Ablonczy Annával való levélváltásokat tartalmazza, ebben Alaine őszintén, kitárulkozva vall az elhagyott nő szerepéről, a megbocsátásról, és a szerelem utáni örök vágyakozásról.

Halálának évében, 2007-ben jelent meg két interjúkötet. Az utolsó mérföld Bitó László íróval, az élettan professzorával való beszélgetéseit adja közre. Polcz Alaine, a magyarországi Hospice mozgalom elindítója szerint, a halál idejét sem siettetni, sem késleltetni nem szabad, a beteget segíteni kell a halálhoz vezető úton, csak palliatív kezelést (fájdalomcsillapítást) alkalmazva, de minden olyan beavatkozást elutasítva, amely meghosszabbítaná az életét. Bitó László a jó halál, az eutelia elvét vallja, a betegnek joga van kérni, hogy aktívan segítsék át a halálba, ha már nem tudja, vagy nem akarja vállalni a haldoklás fizikai és mentális megpróbáltatásit. Eszmecseréik a filozófiai kérdéseken túl  (mikor kezdődik az utolsó mérföld)  morális problémákat vetnek fel: kötelessége-e az orvosnak életben tartani az emberi életre már képtelen testet,  meddig vállaljuk a haláltusát, jogunk van-e az önrendelkezéshez (living will).

Singer Magdolna Partitúra című könyve életvallomás. Az interjúkban Polcz Alaine visszatekint az életútra, feleleveníti az erdélyi gyermekkort, a háborús borzalmakat, beszél a munkájában elért sikerekről és kudarcokról, a sokszori újrakezdésekről, a forradalmi újításokról a haldokló gyermekek gondozásában, a Hospice mozgalom elindításának körülményeiről.

Alaine címmel a Jelenkor Kiadó 85. születésnapjára jelentetett meg egy kötetet, amelyben a pályatársak  írásait olvashatjuk, de ezt már nem érhette meg. „Az igazi fiatalság nem korhoz, hanem lélekhez kötött… a lelki ifjúság kortalanságot jelent”- írja Göncz Árpád a kötet bevezetőjében. Nádas Péter egy régi történetet elevenít fel Kisorosziból, Hollós László Mészöly Miklós hamvainak Triesztben való elszórásáról ír,  Baranyi László (a kötet szerkesztője) az Asszony a fronton -t hasonlítja össze Anonyma: Egy nő Berlinben című könyvével.
A Kalligram Kiadó 2009-ben adta közre Ablonczy Anna: Miért éppen Polcz Alaine? című interjúkötetét, amelyben kortársak, barátok, munkatársak válaszolnak a címben feltett kérdésre. Megszólal a tanítvány, a barátnő, a páciens, könyveinek kiadója, a szekszárdi Mészöly-hagyaték gondozója, a Hospice mozgalom orvosai, a klinikai munkatársak, mindeközben kirajzolódik Polcz Alaine életpályája, karizmatikus egyénisége, s megmutatkoznak azok a személyiségjegyek, amelyek gyerekkorától kezdve mozgatták az élet minden területén.

E gazdag életmű felvázolása után - pedig még nem említettük egyedülálló szakácskönyveit (Főzzünk örömmel, Életszakácskönyv) és olyan nagysikerű szakmai munkáit, mint a Rend és rendetlenség, Világjáték, vagy a közelmúltban megjelent Álomnapló-t - nekünk is fel kell tennünk a kérdést, mi Polcz Alaine népszerűségének a titka?
Szépirodalmi műveiben a személyes szféra történeteit meséli el, az élőbeszéd erejével ható spontán nyelvet használ, mindezt egy őszinte, a dolgokra való rácsodálkozó attitűd mozgatja, széles körű élettevékenységével, nyitottságával pedig emberi mintát és inspirációt adott mindannyiunk számára.

2017. október 6., péntek

A hónap verse: Szabó Magda: Madár

Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suttogó szövetet,
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?

Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted,

megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.