"Van-e rózsa e rózsakert-világban tövis nélkül?" (a diván-költészetről)


2018. február 15., csütörtök

Oravecz Imre 75

Konyha 

Minden jó volt a konyhában:
főzni, enni, beszélgetni, olvasni, kukoricát morzsolni, aludni, játszani,
de legjobb a sarokban ülni,
a dikó végén, a masina mellett, az őrangyalos szentkép alatt,
szótlan, felhúzott térddel, alkonyatkor, villanygyújtás előtt,
és hallgatni a tűz duruzsolását,
és nézni, mint ugrálnak a mennyezeten a fénykarikák,
igen,
ott követtük el a hibát,
azzal,
hogy kiköltöztünk a konyhából,
és elbontottuk a házat,
ha maradunk,
ha megtartjuk,
talán minden másként alakul,
talán bástyául szolgált volna,
talán megvethettük volna a hátunkat abban a sarokban,
talán tudtunk volna védekezni,
vagy legalább időt nyertünk volna,
de még az is lehet,
hogy téesz se lett volna.

In: Oravecz Imre: Halászóember. Jelenkor Kiadó: Pécs, 1998.



"A Halászóember 1998-ban többek között épp azáltal volt képes rendkívüli erővel megszólalni, hogy a leíró nyelvet és a személyességet összebékítve tudta tárgyát (a lényegében letűnt Szajlát, és a falu egykori lakóinak életét) úgy megtisztogatni, hogy az érzelmesség és a tárgyilagosság nem egymást kioltó elemei lettek a lírai beszédnek, hanem egymást felerősítő komponensei. Oravecz nemcsak számba vette, felidézte, rögzítette és átélhetővé tette az egykori Szajlát, de a falun keresztül tulajdonképpen önmagát írta meg. A Halászóember minden egyes sora egyszerre szól Szajla múltjáról és Oravecz jelen idejéről."
Krusovszky Dénes: A távozó én. In: Műút, 2016055.

2018. február 1., csütörtök

Artisjus Irodalmi Díj, 2018


Az idén 13. alkalommal adták át az Artisjus Irodalmi Díjat. 2018. február 1-jén a költészet, tanulmány, esszé/kritika és a próza műfajokban nyújtott kiemelkedő teljesítményükért vehették át a díjazott szerzők az elismeréseket.





Artisjus Irodalmi Nagydíj – Berkovits GyörgyMagyar látvány (esszé) 








Artisjus Irodalmi Díj – Turi TímeaAnna visszafordul (költészet) 










Artisjus Irodalmi Díj – Schein GáborFüst Milán (tanulmány) 









Artisjus Irodalmi Díj – Földényi F. LászlóA melankólia dicsérete (esszé, kritika) 









Artisjus Irodalmi Díj – Csabai LászlóSzindbád, a forradalmár (próza) 

2018. január 22., hétfő

75 éves lenne Cseh Tamás

2018. január 22-én lenne 75 éves Cseh Tamás. Ebből az alkalomból Bérczes László interjúkötetét ajánljuk az olvasók figyelmébe. A kötet második kiadása az idén jelent meg az Európa Kiadó gondozásában.
A könyv húsz beszélgetést tartalmaz, amelyek 2006. augusztus 27. és október 9. között készültek, az utóirat pedig egy évvel később, 2007. június 8-án íródott.
A felütés mellbevágó, a 2006. szeptemberi Bakáts téri koncert után vagyunk, néhány héttel azelőtt rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak Cseh Tamás tüdejében. Az ember ilyen hír hallatán megdermed és zavarban érzi magát, de Bérczes ezt azonnal feloldja és teszi a továbbiakban is, a betegségről végig nyíltan, természetesen beszélnek.
Az olvasó azonban nem hagyományos életút-interjút kap. S nemcsak azért, mert a két szereplőt több évtizedes barátság köti össze, s a közvetlen beszélgetős stílus végig megmarad, hanem azért is, mert Bérczes nem mechanikus kérdezz-felelek ritmust diktál, bár nagyon is tudatosan építkezik; mint egy szeizmográf figyel, érzékel, megjelöli a témát, oda-vissza ugrálnak térben és időben, s ettől aztán lazábbá válik a szerkezet, de nem tördelődik szét. Bérczes minden beszélgetés elején rögzíti az adott pillanatot: az egészségi állapotot, a kezelések hatásait, vagyis a jelent, innen kalandoznak el a múltba, de a jövőről is szó esik a reményteljes gyógyulás fényében.
A könyvnek természetesen van egy kronologikus szálra felfűzhető menete is, melynek kiindulópontja a tordasi gyermekkor. A falusi környezet, a természethez kötődő élmények Cseh Tamás egész életét meghatározták. Majd jöttek a budapesti kamaszévek, az első gitár, amit egy gyufaszállal pengetett, zenélés a gimnáziumi együttesben, ne feledjük, a 60-as években vagyunk!
S aztán a pálya elindulása, az első fellépés a Kex-szel a Citadellán, majd az első lemez, a Levél nővéremnek Másik Jánossal, az első koncert a Huszonötödik Színházban, dalok, lemezek, fellépések, színházak (Katona, Bárka): a sikerek, s mindezzel együtt a törések, a legsúlyosabb, a hét éves szünet Bereményivel.
S aki mai szóhasználattal ikonná válik, azt legendák övezik, ebből is kapunk bőven ízelítőt: hogyan találkozott Bereményi Gézával, a szövegek írójával, hogyan született az első dal, az Ócska cipő, de olvashatunk az Iskola utcai albérletről, ahol Baksa Soós János egy napon ott hagyta a gitárját (disszidálásának jelzése volt ez), a pesti művésztársaságról (Szentjóby, Erdély Miklós, Bódy Gábor) és így tovább.
A hagyományos interjú köteteknek mindig van egy fejezete, amely a művész privát szféráját kutatja, tárja fel, s az olvasó lázasan keres valamiféle emocionális indíttatást az életmű vonatkozásában. Ezekről is szó esik a beszélgetések során: a Budapesthez való kötődés, a kővágóörsi és bakonybéli ház, az indiánosdi, vonzódás a régi tárgyakhoz, s természetesen a család éltető ereje mind fontos szálak Cseh Tamás életében, de valahogy azt érezzük, hogy az életforma és az életpálya nem válik ketté, szerves egészet alkot.
S mindezek után a legfontosabb kérdés megválaszolása még hátravan, mi a titka ezeknek a daloknak, miért válhatott generációk meghatározó alapélményévé.
„…a dalszerzés mindvégig megmaradhatott pusztán a belső alkotói feltételeket szem előtt tartó, ha úgy tetszik, privát ügynek. S épp ez a különleges autonómia tette lehetővé, hogy olyan közösségi élménnyé válhassanak, amely közvetlenül a privát élettapasztalatokban találja meg a kapcsolódási pontjait. A szűkre zárt Kádár-kor (és ami később belőle visszamaradt) a mindennapi reményeket és félelmeket is kompromisszumok tárgyává teszi, és ennek az élethelyzetnek a tragikomikumát a klasszikus dalokban megszólaló figura nem is annyira kimondja, mint inkább megjeleníti, a belülről ismerős tétovaság, önsajnálat vagy éppen önáltatás finom iróniával ellensúlyozott fordulataival idézi meg" - írja Keresztesi József a Revizor online kritikai portálon.
S azt, hogy a dalok ma is élnek, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy 2018. január 22-én - ami a Magyar Kultúra Napja is, a Cseh Tamás Archívum "75 éve Születtem Magyarországon" címmel január 22-én emlékestet szervez. Cseh Tamás egykori lakása közelében található Gross Arnold Galériában grafikáiból - köztük több, korábban még soha ki nem állított munkáiból - kamarakiállítás nyílik.


Cseh Tamás-Bereményi Géza: Születtem Magyarországon

2018. január 19., péntek

Irodalmi kalendárium, 2018


január 20. 125 éve született Gyergyai Albert, író, műfordító

január 22. 75 éve született Cseh Tamás, Kossuth-díjas zeneszerző, énekes

január 25. 80 éve született Vlagyimir Szemjonovics Viszockij, orosz énekes, színész

január 27. 75 éves Várady Szabolcs, költő, író

február 1. Artisjus Irodalmi Díj, 2018

február 15. 75 éves Oravecz Imre, Kossuth-díjas költő, író

március 18. 250 éve halt meg Laurence Sterne, angol író

március 19. 75 éves Kiss Benedek, költő, műfordító

március 19. 85 éves Philip Roth, amerikai író

március 24. 80 éves Ágh István, Kossuth-díjas költő, író

március 28. 150 éve született Makszim Gorkij, orosz író

április 1. 150 éve született Edmond Rostand, francia költő, drámaíró

április 2. 85 éves Konrád György, Kossuth-díjas író, esszéíró

április 3. 100 éve született Hubay Miklós, Kossuth-díjas író, műfordító

április 5. 125 éve született Szabó Pál, író

április 6. 70 éves Grendel Lajos, szlovákiai magyar író

április 7. 125 éve született Békássy Ferenc, költő, író, esszéista

április 23. 100 éve született Maurice Druon, francia író

május 9. 60 éves Gyukics Gábor, költő, műfordító

május 18. 85 éve született Páskándi Géza, Kossuth-díjas író, költő, drámaíró

május 28. 90 éve született Szécsi Margit, költő

július 2. 80 éve született Szilágyi Domokos, erdélyi költő, író

július 14. 100 éve született Ingmar Bergman, svéd filmrendező

július 19. 125 éve született Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij, orosz (szovjet) költő

július 25. 70 éve született Baka István, költő, műfordító

július 30. 150 éve halt meg Tompa Mihály, költő

július 29. 125 éve született Bartalis János, erdélyi magyar költő

augusztus 16. 90 éve született Juhász Ferenc, Kossuth-díjas költő

augusztus 21. 100 éve született Lengyel Balázs, író

augusztus 27. 100 éve született Mészöly Dezső, Kossuth-díjas író, műfordító

szeptember 4. 250 éve született François-René de Chateaubriand, francia író 

szeptember 6. 150 éve halt meg Szendrey Júlia, költő, író, Petőfi Sándor felesége

szeptember 11. 85 éve született Susan Sontag, amerikai író

szeptember 12. 130 éve született Tersánszky Józsi Jenő, író

szeptember 15. 95 éve született Fejes Endre, író

szeptember 30. 90 éve született Elie Wiesel, amerikai író

október 5. 85 éves Gergely Ágnes, Kossuth-díjas költő, író, műfordító

október 10. 80 éves Szilágyi István, Kossuth-díjas romániai magyar író

október 28. 70 éve született Ördögh Szilveszter, író, műfordító

november 5. 75 éve született Sam Shepard, amerikai író

november 9. 100 éve halt meg Guillaume Apollinaire, francia költő

november 19. 75 éves Király László, József Attila-díjas erdélyi magyar író, költő

november 23. 80 éves Takács Zsuzsa, József Attila-díjas költő, műfordító

december 1. 100 éve halt meg Kaffka Margit, író, költő

december 2. 100 éve halt meg Edmond Rostand, francia költő, drámaíró

december 8. 80 éves Tandori Dezső, Kossuth-díjas író, költő, műfordító

december 11. 100 éve született Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin, Nobel-díjas orosz író

december 12. 90 éve született Csingiz Ajtmatov, kirgiz író

december 22. 75 éve született Petri GyörgyKossuth-díjas költő, műfordító

december 23. 100 éve született Mándy Iván, Kossuth-díjas író

december 23. 150 éve született Cholnoky Viktor, író, újságíró, műfordító 

2018. január 12., péntek

macskák, memoárok, altató szerek: a latin betűk téli könyvajánlója


latin betűk téli könyvajánlóját a macskákkal indítja, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában Charles Bukowski Macskák című kötete. A téma meglepő, hisz az Egy vén kujon emlékei, Posta, Tótumfaktum stb. regényeinek főhőse, az író alteregója, a beilleszkedésre képtelen Mr. Chinaski a kocsmák világában lel otthonra. Ám a nyers őszinteségéről, fanyar humoráról ismert író életét a macskák éppen úgy végig kísérték, ahogy az alkohol és a prostituáltak. „Jó, ha macskák vannak az ember körül. Ha rosszul érzed magad, csak rájuk nézel, és jobb kedved lesz, mert tudják, hogy minden csak úgy van. Semmi sincs, ami miatt izgulni kéne. Egyszerűen tudják ezt. Ők a megváltók.” A regényrészleteket, prózaverseket tartalmazó kötetet dr. Máriás kiváló rajzai illusztrálják, s Pritz Péter, a fordító munkáját dicséri, hogy nemcsak a különböző kötetekben megjelenő szövegeket, hanem a folyóiratokban, magazinokban szereplő változatokat is figyelembe vette, így az olvasó Bukowski egy teljesen új verses és prózai gyűjteményét tartja a kezében.

A macskák a főszereplői Károlyi Amy és Weöres Sándor Macskaszerenád című kötetének is. Tudjuk, hogy a költőházaspár életében milyen fontosak voltak a macskák, s e kötetben pedig végigkísérhetjük, hogyan lettek ezek a mindennapi életük meghatározó részévé vált négylábú lények a versek ihlető forrásai. „Mit tanulok a cicától, mit tanul a cica tőlem, nézünk egymásra merően. Tükördarabok két világból” – írja Károly Amy. A könyvet illusztráló Orosz István magával ragadó grafikái s Steinert Ágotának, a Weöres életműkiadás szerkesztőjének utószava újfent a Helikon Kiadó kiemelkedő könyvészeti munkáját dicséri.

A macskák különleges szerepet töltenek be a japán emberek életében, megmutatkozik ez a japán irodalomban is, gondoljunk csak Murakami Haruki Macskauraságaira a Kafka tengerparton című regényében vagy Nacume Szószeki kultikussá vált könyvére, a Macska vagyokra. Hiraide Takasi japán költő első regénye, A macskavendég is csatlakozik elődeihez. A történet egyszerű: egy Tokió közeli nagy japánkertben élő házaspár mellé szegődik egy macska, s ez az alkalmi vendég olyan észrevétlenül jelenik meg napra nap az otthonukban, mintha egy sintó lélek megtestesülése lenne. Az apró történések, a csöndes szemlélődés, a természetben való feloldódás határozzák meg a történet dinamikáját, amiről Óe Kenzaburó, a Nobel-díjas japán író egyszerűen csak annyit mond, hogy „szinte ragyog”.

S most idézzük meg Márai Sándort. A következő két könyv középpontjában két olyan nő áll, aki fontos szerepet töltött be az író életében.
Matzner Ilona, az író felesége bizonyosan. Ötvös Anna, kassai könyvtáros Lola könyve című munkájának első része azt a kassai polgári és családi hátteret mutatja be, ahonnan Matzner Ilona és Márai is származott. A második rész Lola gyermek- és ifjúkori éveire összpontosít egészen 1924-ig (ekkor már Márai feleségeként Párizsban él). A könyv szerzője abból  a kb. 400 fotóból álló fénykép gyűjteményből válogatott, amelyet Herman Weinberger kassai régiséggyűjtő fedezett fel egy lomtalanítás során egy szemétgyűjtő mellett. Ötvös Anna még találkozott olyan személyekkel, akik ismerték a családot, s a képekhez kapcsolódó szakirodalomból, levéltári anyagokból rajzolta meg Lola képét, személyiségét. Mészáros Tibor, a Márai hagyaték gondozója a könyvhöz írt utószavában tovább árnyalja a szerző által felvázolt képet: szerinte a mindvégig háttérben maradó asszony, akinek halálakor, Márai így írt 1987. május 4-i levelében: „Elment Lola, aki számomra egy személyben anya, feleség, szerető és gyerek volt” – az írónak egyenrangú szellemi társa volt. Lola későbbi életéről, hogyan vált polgárfeleségből az emigrációban modern, munkát vállaló nővé, többet tudunk majd meg a feldolgozásra váró, kb. 300 füzetből álló naplósorozatából, amelyet a PIM-ben őriznek.

M. Hrabovszky Júlia (Márai Sándor nagynénje) visszaemlékezéseinek immár második kiadása Ami elmúlt címmel a Szépmíves Kiadó égisze alatt jelent meg (ebben az új vállalkozásban olyan ritkaságok láttak napvilágot, mint Csinszka, Jászai Mari  naplója, vagy Ady Lajosné és Jókai Róza visszaemlékezései). Hrabovszky Júlia (Zsüli néni) elszegényedett dzsentri családból származott, s ún. előnyös házasságot kötött Georges Muntureanu román építésszel. Ám a férfi korai halála után Zsüli írni kezdett. Ismeretterjesztő cikkeket, beszámolókat publikált a társasági életről, a divatról a korabeli bulvársajtónak, de fordított szépirodalmi műveket is, sőt több önálló kötete is megjelent ( Keleti Párisról, Asszonyszerelem). Visszaemlékezései, egy polgárasszony vallomásai, amelyekben elmeséli gyerek és ifjúkorát, utazásait, az irodalmi és társasági életben szerzett élményeit, a háború alatt elkallódtak, s Mészáros Tibor, a Márai hagyaték gondozója egy antikváriumban talált rá egy gépírásos, a szerző kézírásával és javításaival ellátott változatra, az utolsó lapon a bejegyzés, 1941. április volt. Hrabovszky Júlia 1946. ápr. 29-én halt meg a Gyógyíthatatlanok Menhelyén, ahol Márai is rendszeresen látogatta. ”Zsüli még nagy lélek volt, valaki volt.(…) Nyolcvannyolc év, közbül tíz év Párizsban. Mindig grande dame volt, szegénységében is, eleven, érdeklődő lélek, messze fölötte helyzetének, nagyvilági és művelt, mindig dáma! Már nem sok ilyen maradt e világban; az én családomban senki” – írja Márai 1946-os Naplójában.

2017 világirodalmi termését nézve (Ishiguro Kazuo Nobel-díjáról már megemlékeztünk) a kanadai Margaret Atwood volt a legsikeresebb kortárs külföldi szerző, aki három munkájával is felhívta magára a figyelmet a magyar olvasók körében. A szolgálólány meséje című kultuszregényének második, javított kiadása a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg, s a több mint negyven nyelvre lefordított mű alapján forgatott tévésorozatot is bemutatták nálunk. Az 1985-ben megjelent disztópia megrázó víziójának középpontjában azok a kasztrendszer legalján lévő nők vannak, akiknek az állam és a vallás szolgálatában állva legfőbb feladatuk a szülés.
A londoni Hogarth Kiadó Shakespeare születésének 400. évfordulója alkalmából kért föl jeles kortárs szerzőket, hogy egy-egy tetszés szerint választott drámából készítsék el a maguk „regényes” átiratát. Atwood a Boszorkánymagzat címmel megjelent regényében  – a színház a színházban mintájára – a Vihar előadását képzeli el, rabok játékával egy börtön színpadán. Az írónő, mint korábban annyiszor, ezúttal is az emberi jogok természetét vizsgálja, miközben az ő Prosperója egy száműzött nagy rendező, aki kislánya halálának gyászmunkáját végzi. Atwood szarkasztikus humorral mutatja be, mennyi lelki erőt, szellemet és érzelmet képes mozgósítani ma is egy Shakespeare-remeklés – hozzá méltó átiratban.
Atwood műveiben mindig kiemelt szerepe van a nők elnyomásának, kiszolgáltatottságának és kihasználtságának. Az Alias Grace, a tizenhat évesen gyilkossággal vádolt cselédlány története. 1840-ben egy Grace Marks nevű lányt gyilkosságért ítélték el, mert a vádak szerint megölte munkaadóját és annak házvezetőnőjét. Grace megússza a halálbüntetést, elmegyógyintézetbe kerül, ahol egy fiatal elemorvos a korabeli pszichológia módszereivel próbálja feltárni az eseményeket.


A Ferrante-őrület már  Magyarországon is tombol: Elena Ferrante olasz írónő négykötetes regénysorozatának első része, a Briliáns barátnőm. Gyermekkor, kamaszkor 2016-ban jelent a Park Kiadó gondozásában. A tetralógia az utóbbi évek egyik legnagyobb irodalmi sikere volt. Az első kötet a két 1944-ben született nápolyi kislány, Lila és az elbeszélő, Elena kora gyermek- és kamasz éveinek története. A második a húszas, a harmadik a harmincas életévükig, míg a negyedik idős korukig követi a két asszony élettörténetét, közben megismerhetjük Nápoly mindennapjait az 50-es évektől napjainkig.
A sikert csak fokozta, hogy szerzője első könyve 1992-es megjelenése óta írói álnév mögé rejtőzött. Foucault óta tudjuk, hogy „a szerző gyakorlatilag csak egy funkció”, ám egy szenzációra éhes olasz újságíró kiderítette, hogy Ferrante nem más, mint az Olaszországban viszonylag kevéssé ismert fordító, Anita Raja. Ám az olvasók egyáltalán nem akarták tudni, ki áll a név mögött, mindenestre, most nagy az izgalom, hogy a szerző folytatja-e a publikálást. Ferrante a Nápolyi regények előtt is brillírozott. Három kisregénye, a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak, és a Nő a sötétben sokak szerint talán tömörsége miatt erősebb próza, mint a Nápolyiak. "Ferrante nagy emberismerete és céltudatos közlésmódja a felkészült kritikust és az átlagolvasót is tagadhatatlanul fogékonnyá teszi prózája iránt” – írja Thomka Beáta a Műútban.
S néhány héttel karácsony előtt megjelent a második kötet, Az új név története, amelyben Lila és Elena immár tizenhat évesek.


Karl Ove Knausgard hatkötetes regényfolyamának első kötetét Halál: Harcom 1. címmel 2016 tavaszán vehettük kézbe a Magvető Kiadó gondozásában, Petrikovics Edit fordításában. A 2009 és 2011 között megjelent, 6 kötetből álló, 3500 oldalas mű az 5 milliós lakosú Norvégiában 450.000 példányban kelt el, s eddig 22 nyelvre fordították le. Izgatottan vártuk a második kötetet, amely Szerelem címmel tavaly ősszel jelent meg. A norvég Proustnak is titulált író regényfolyama az ún. autofikció műfajába sorolható, a regény főszereplője Knausgard saját személyes szférájának a történéseit rekonstruálja. Az első kötet középpontjában az író kamaszkora és apjának halála áll, a második, a Szerelem Knausgard Stockholmba költözésével indul, ahol megismeri későbbi feleségét, gyermekei anyját, a szintén író Linda Boströmöt. Ismét elmerülünk a knausgardi örvényben: a gyereknevelés, a családi élet, a rokoni és baráti kapcsolatok összetett és bonyolult szövedékében vajon sikerül-e az írónak visszatalálnia önmaga középpontjába, ami számára egyet jelent a dolgozószobájában a végeérhetetlen órákon át eltöltött írással és olvasással.
Karl Ove  Knausgard

"Az irodalom sokkal fontosabb, mint a jó hírnév. Ez a konfliktus főleg a második könyvben válik nyilvánvalóvá: tolom a babakocsit, úgy érzem, nem vagyok elég férfias, hogy ez az egész valami nagyon is feminin. És ez rosszul érintett. Jó, de akkor mitől lesz férfi egy férfi és apa egy apa? Mitől más most, mint egy generációval ezelőtt? Skandináviában sok férfit foglalkoztatnak ezek a kérdések, és országonként változik, mi az erre adott válasz. Svédországban például szétszedtek a feministák, mert le mertem írni, hogy milyen unalmas a gyerekek gondját viselni. Már azt arculcsapásnak vették, hogy leírtam: igazi férfi akarok lenni. Ez volt a svéd reakció, míg Norvégiában egészen máshogy álltak hozzá ehhez” – nyilatkozta Knausgard a Magyar Narancsnak.


A kortárs magyar irodalom 2017-es terméséből három regényen akadt meg a szemünk.
A bloggerként is ismert szerző (NatiLap) Szeifert Natália Az altató szerekről című regényének középpontjában két nagyvárosi, értelmiségi nő, az ötvenfelé tartó Zsuzsa és a harmincas éveiben járó Zelma élettörténete áll. Az egyes szám első személyben előadott, párhuzamosan egymás mellett futó történetük közös pontja a kétségbeesett küzdelem az egyedülléttel. Az már szinte mellékes szál, hogy mindeközben inszomniában is szenvednek, mert történetük elbeszélésének mozgatórugója nem más, mint a női létezés specifikus témáinak sorba vétele.
„Már csak a lehetséges olvasóihoz kell eljutnia, mert Az altató szerekről olvasmányossága, folyékony lendülete szavatolja, hogy aki belekezd, az a végére is ér majd. És aki a végére ér, az ezért vagy azért, vagy mindenért, ami bele van írva, híve lesz ennek a nagyszerű regénynek” – írja Csuhai István az ÉS-ben.

„Politika, intrika, terror, szerelem, erotika és cápák a száz évvel ezelőtti Fiumében”, ajánlja Benedek Szabolcs a Fiumei cápa című regényét. A szerző korábbi műveinek témái igen változatosak, írt már könyvet a fociról, kedvenc együtteséről, a Beatlesről, a Kádár-kor világát bemutató, Szolnokon eltöltött ifjúkoráról, de még vámpírtörténetek is szerepelnek az életműben.
A Fiumei cápa 1913-ban játszódik. Kovách Richárd, egy pesti újság szerkesztője Fiuméba utazik, hogy kiderítse, igaz-e az 1880-as évektől kezdve folyamatosan felröppenő hír (hírlapi kacsa), miszerint időről-időre cápák özönlik el a Kvarner-öbölt. (Leidenfrost Gyula, a Magyar Adria Egyesület egykori alelnöke, tengerkutató a Kék Adria című ismeretterjesztő könyvében írja, hogy " a Quarneróban a legtöbb emberevő 1893-ban jelent meg, amikoris 15 cápát figyeltek meg, de csak ötöt tudtak elcsípni. Azelőtt is, azután is évenként legfeljebb 1-4 emberevő bukkant fel.") Benedek regényének olvasóit pedig nemcsak a több szálon futó izgalmas cselekmény, hanem a korabeli, politikával átitatott Fiume életének mindennapjait bemutató leírások is magukkal ragadják.

A Marosvásárhelyen élő Vida Gábor a 2007-es kiadású Nem szabad és nem királyi című prózakötetével került be a kortárs magyar irodalom vérkeringésébe. A 2017 tavaszán megjelent, Déry-díjat kapott  Egy dadogás története című ún. novella-regénye írói életrajz, memoár. A kisjenői gyermekkortól a kolozsvári egyetemi évekig tartó történetben, a felnőtté válás életszakaszainak feltárása közben a vallomásosság hangján felvázolódik egy szubjektív, 20. századi Erdély-történet is, amely töredékességében válik kerek egésszé. „Ebben a könyvben mindenkit megírtam, és magamhoz öleltem, most már jól van… Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik.”

Ajánlónk végén kanyarodjunk el egy kicsit a zene világa felé, 2017 karácsonyára újra kiadták Sting Széttört zene című memoárját. Az önéletrajz eredetileg 2004-ben jelent meg az Európánál Gy. Horváth László és M. Nagy Miklós fordításában. A borítón a kb. 12 éves Gordon Matthew Thomas Sumner fotója látható abban a bizonyos csíkos pulóverben, amelyikről a Sting becenevet (későbbi művésznevét) kapta. Az önéletrajz a világhírűvé vált zenész életútját gyermekkorától a Police együttes befutásig követi végig.



Sting: Fragile

2018. január 9., kedd

A hónap verse: Németh Zoltán: Állati férj (Fehér gólya - Ciconia ciconia ciconia) részlet


"Évek teltek el.
Az ősz megviselt,
de a perzselő nyár is,
még inkább a tavasz,
legjobban a tél.
És minden madárnyelvet megtanultam én.

Eleinte magányos voltam egy üvegkalitkában.
Eleinte szédültem a magasságtól.
Eleinte teljesen egyedül lebegtem folyamatosan.
Eleinte ültem fönt egyedül, pontos érzelmek nélkül.

Felkelt a nap,
és nem volt mire gondolnom,
sötét lett,
és nem volt mire gondolnom.
Az első napokban egész éjjeleket nem aludtam.
Rettegtem a viharoktól,
élő villámhárító voltam,
felszúrva az égbe.
Az egyik télen lefagyott a kisujjam.
Nyilvánosan kellett vizelnem és ürítenem.
A polgármesteri hivatal hordatta el.

Mit jelent a pontos érzelmek kifejezés?
Azt, hogy nem volt viszony,
amelyhez hozzá tudtam volna kapcsolni
magamat és az érzelmeimet,
és így képzelt kapcsolatok elszakadó hálói
himbáltak, sodortak tova.
Megszűnt minden erő,
amely az emberi világhoz kötött.

Egy idő után nem volt gond fészkem szélére
ülnie sem verébnek, sem macskabagolynak,
nem volt gond, hogy megértsem,
mit jelent az emberi történelem
madarak nyelvén.

A beteg példányok számára
ez a fészek lett a menedékállomás.
Kötöztem sebet,
rögzítettem törött szárnyat,
dédelgettem anyátlan árvát.
A madárdal opera volt lelkemnek,
mintha apró szárnyak simogatták volna a tarkóm,
úgy csilingelt minden hang rajtam.
Szurok Galamb! hó Veréb! zöld Gólya!, kék Vércse!
Nincs nyelv, amelyen elmondható
az élet, amelyet Veletek éltem.

Ekkor már nem voltak velem könyveim,
amelyeket a gólyafészekbe vittem.
Albert Camus: Közöny, Platón: A lakoma,
Dante: Isteni színjáték, A német romantikus líra
antológiája, Beckett trilógiája, kb. tíz könyv.
A nap szétmarta, az eső szétáztatta őket,
bár óvtam testemmel mindet,
végül szétcsipkedték a madarak.

Az egészen természetes,
hogy az állatok is mind
a maguk módján hálálták meg a szeretetet.
Különösen egy fiatal gólyalány.
Szülei elpusztultak a viharban,
és én neveltem föl
abból a rengeteg békából, gyíkból,
egérből, halból,
amelyet a baglyok és kócsagok hordtak fészkembe.
Szeretőm lett.

Gyengédebb, okosabb, izgatóbb nő nem létezhet
a világegyetemben, mint ő.
A szeretet minden jelével elhalmozott.
Egyetlen, végtelen nászban éltünk
heteken, hónapokon át.

Nincs kecsesebb állat, mint egy gólyalány.
Fekete és fehér, igen és nem, apollói és dionüszoszi.
A gólyafiókák már négyhetes korukban Nietzschét olvasnak,
hathetesen órákig tudnak beszélni
Platón ideatanának nyelvfilozófiai aspektusairól
és az atomfizika lehetőségeiről.
A madarak hihetetlenek,
és mi semmit sem tudunk róluk.
Dinoszauruszok, akik
végigkövették az emberi faj ontogenezisét,
és mindent,
amit az ember feltalált,
megtanultak ők is,
követték a magasból,
szárnyalásuk közben.

Jaj, az én izmos gólyalányom, gólyakisasszonyom!
Amikor az első afrikai útjára készült,
szinte a szíve szakadt meg,
teljesen kiborult, amikor rádöbbent,
hogy ő egy palearktiszti vándormadár,
és így Dél-Afrikába kell vándorolnia,
12 000 kilométert.
Szeptembertől februárig
szex, ölelés, gyengédség,
szerelmes szavak, becézgetés nélkül.
Napokig sírtunk."

Németh Zoltán: Állati férj: Fehér gólya. (Ciciniaciconiaciconia). In: Kalligram. 2016. július-augusztus.

Németh Zoltán: Állati férj. Kalligram Kiadó, 2016.



"A pszeudo-személyes mező határformájaként jelentkező poszthumán költészet egyik tétje épp az lehet, hogy az organikus újraképzése mennyiben eredményezheti a nem-emberi vitalitás hangjának feltalálását, vagyis a humanizmus dekonstrukciója hogyan válhat olyan mitopoétikus termeléssé, amely felszabadítja az antropológiai gépezet által elfojtott és kiszervezett alternatív szubjektivitásformákat. A technodeterminalista transzhumán nézetekkel szemben tehát a poszthumán gondolat alapja egy olyan nem-esszencialista antropológia, amelyet nem az ember bevégzésének és meghaladásának eszkatologikus gesztusai érdekelnek, hanem az ember radikális képlékenységének megnyitása a nem-emberi irányában. A személytelenítés ebben az összefüggésben a hangok proliferációjához vezet, hiszen a nem-emberi kísértetechók felszabadítása az emberi bensőségesség intim nyelveként megértett lírai beszédet szökésvonalak hálózatára bontja föl, amelyben az organikusság kódjai szabadon  áramlanak emberi és nem-emberi jelentésterek között. A poszthumán dekonstrukciónak ezt a működését Gilles Deleuze és Félix Guattari alapján poétikai "leendések" (devenir) mátrixaként is le lehet írni, melynek több formája azonosítható a pszeudo-személyes mező határvidékén."
Nemes Z. Márió: "Egy tizenöt centiméteres, hetvengrammos nő férje lettem." Németh Zoltán: Állati férj. (részlet) In. Alföld. 2018. 1. Állat tematikus szám.



2017. december 12., kedd

Zelk Zoltán-díj, 2017


Krusovszky Dénes nyerte el az idei Zelk Zoltán-díjat. Az elismerést 2017. december 12-én adták át át a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Laudációt mondott: Kántor Péter. A Zelk Zoltán-díjat 2000-ben alapította a Zelk Zoltán Alapítvány. Az alapítvány kuratóriuma (Ágh István költő, író, műfordító, Bazsányi Sándor kritikus, irodalomtörténész, Kántor Péter költő, műfordító) évente egy alkalommal, minden év decemberében, Zelk Zoltán születésnapja (december 18.) környékén adja át a díjat egy arra érdemesnek tartott költő részére.


Miután

Miután befejeztem a matek leckét,

elkezdhetem a magyart,

miután befejeztem a magyar házit,

elkezdhetem az angolt,

miután befejeztem az angolt,

elkezdhetek rajzolni,

miután befejeztem a rajzolást,

kimehetek az udvarra focizni,

miután eleget fociztam,

bemehetek tévét nézni,

miután a tévé előtt megvacsoráztam,

megmoshatom a fogam,

miután megmostam az arcom is,

lefeküdhetek aludni,

miután lefeküdtem aludni,

bármiről álmodhatok,

miután legszebb álmomból felébresztettek,

készülődhetek az iskolába,

miután elmentem az iskolába,

végigülhetem az órákat,

miután az iskolának vége,

hazamehetek délután,

miután ezt az évet elvégeztem,

egész nyáron nyaralok majd,

miután eltelik a nyári szünet,

rögtön harmadikos leszek,

miután véget ér a negyedik is,

nemsoká felsős leszek,

miután az általános is véget ér,

választunk majd egy gimnáziumot,

miután a gimnáziummal végeztem,

nagy leszek és egyetemista,

miután diplomám is lesz,

szerzek magamnak egy jó állást,

miután jó állásom lett,

lesz majd saját családom is,

miután gyerekeim születnek,

elkezdek megöregedni,

miután megöregedtem,

elmehetek nyugdíjba végre,

miután nyugdíjba mentem, én is folyton

a barátaimmal sakkozom majd,

miután eleget sakkoztam,

nem tudom mi lesz,

de valami majd csak lesz,

akkor is, miután.

forrás: Tiszatáj, 2013. 08.28.

Krusovszky Dénes: Mindenhol ott vagyok. Budapest: Magvető, 2013.

Szívlapát: kortárs versek. Budapest: Tilos az Á, 2017.