"Fájdalmas élmények siettették azt a lázadási folyamatot, amely tizennégy éves koromban kitört rajtam, s azóta is tart, ütemesen ismétlődő visszaesésekkel; s tudom azt is, hogy most már így lesz, amíg élek. Nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarább érzem otthon magam, mint polgárok között; anarchiában élek, melyet erkölcstelennek érzek, s nehezen bírom ezt az állapotot." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)


2018. május 17., csütörtök

Libri irodalmi díj, 2018

Tompa Andrea kapta az idei Libri irodalmi díjat a 2017-ben megjelent Omerta című regényéért. A közönségdíjat Bödőcs Tibor  Addig se iszik című paródiakötetéért vehette át.


interjú


Tompa Andrea: Jobban tennénk, ha néha kicsit kussban maradnánk (24.hu)







„Mit jönnek mindig a szerencsével? Nem kell nekem is megdolgozni érte? Fáradjanak ide kora nyáron, négy órakor, mert akkor kelek, s már kint vagyok a kertben. Honnét veszik, hogy nekem minden sikerül? Mert nem sorolom el mind, ami nem sikerült, az ugyanis nem kell látszódjon. Az az én bajom kell legyen, nem kötöm senkinek az orrára. S nem is állítom ki, mint más, amelyik tudja, hogy nem jó neki a virágja vagy a gyümölcse vagy a hibridje, valami hibája van, kéne fejlessze és dolgozzon rajta, de gondolja: hátha szerencséje lesz, és nem veszik észre. Ami nem sikeredik, fogom, vágom le, dobom ki. Vagy adom oda felesbe a hóstáti gazdának itt alattam, annak az asszonya viszi a piacra. A nép megveszi, mert az nem tudja a nemesítést, s a nevem sincs ráírva. Én azt nem mutogatom, ami nem sikeredik. Most aztán magyarázhatom a deklarációmat.” (részlet a regényből)


-visszhang

Keresztesi József: Az „Omerta” margójára (Műút)

Sípos Balázs: Gátá  (Revizor)


2018. május 9., szerda

Gyukics Gábor 60

Gyukics Gábor költő, műfordító 60 éves. Ebből az alkalomból a szerző fordításában megjelent Medvefelhő a város felett. Észak-amerikai indián költők antológiája című kötetet mutatjuk be.



"Jelen kötetben huszonnégy kortárs észak-amerikai költő verseit fordítottam magyarra. Ezek a költők nem a regények és legendák indiánjai, csupán az ő leszármazottaik. Sokan közülük kevert vérű családban születtek, mégis hisznek indián őseik hagyományaiban, a természet szeretetében, és igyekeznek fenntartani azt, dacára annak, hogy ők már városban élnek, ahol egyetemi tanárok, muzeológusok és könyvtárosok, értelmiségiek. Verseik ezért olyan szögből tudják megmutatni a jelent, a mai világot, de a természetet és az amerikai tájakat is, ahonnan mi azt soha nem látjuk. 
Az indiánok  ugyanis otthon vannak. " (részlet az előszóból)




Allison Hedge Coke (huron-metisz; cseroki-krík indián költő): Klánnővér (Clan Sister)

Imádkozni jöttem
énekelni jöttem
jöttem, hogy táncoljak neked

hogy szóljak neked, emelkedj
újfent, iszonytatóan
a pulzárok mögött.
A mindenségbe.
A csillagokig.

Emlékszem
amikor anyánkon pihentünk,
követtük a csillag útját
minden éjszaka.

Üdvözöltük
mozdulataikat,
pillantásukat.
Az alant ellentétes világok,
fölül nyolcágú csillagokban
tükröződnek.

Most sólyomtollal
döföm át a földet,
rostos tollhegyen
áll meredten.

Kijelölöm az ősi ösvényt,
a szellemiség ösvényét.
Mutatom az irányt,
ahogy a csillagok
minden átkelőnek.

Bár idevezetlek,
engedélyezve magányod,
ne merd túlértékelni belépésedet.



2018. május 1., kedd

Hazai Attila-díj, 2018

2018. április 28-án a Nyitott Műhelyben adták át a Hazai Attila-díjat. Az elismerést az idén Orcsik Roland író, költő, szerkesztő vehette át. 

Hazai Attila-díjat 2012 őszén, az író halálának évében alapították, célja, hogy pénzjutalommal járó elismerésben részesítsen egy pályakezdő vagy középgenerációs írót, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló szerző, jelentős művel hívta fel magára a figyelmet, és akire szintén jellemző a társművészetek iránti nyitottság, fogékonyság.



Orcsik Roland legutóbbi kötete, a Fantomkommandó 2016-ban jelent meg a Pesti Kalligram Kiadónál.

részlet a regényből (Litera)

- A tonalitás diktatúrája. Csehy Zoltán kritikája (Jelenkor)






videóinterjú a szerzővel

2018. április 19., csütörtök

Daniel Kehlmann, a Könyvfesztivál Budapest Nagydíjas írója


2018. április 19-től 22-ig a Millenárison rendezik meg a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. A rendezvényen mintegy 25 ország közel 100 alkotója, 400 hazai és határon túli magyar szerző, előadóművész közreműködik a fesztiválhoz kapcsolódó eseményeken: könyvbemutatók, dedikálások, irodalmi műsorok tarkítják a programot. Bemutatkoznak az elsőkötetes európai szerzők, a fesztivál díszvendégeként pedig Szerbiát köszönthetjük.

A Budapest Nagydíjat Daniel Kehlmann, a kortárs német-osztrák irodalom egyik legnépszerűbb szerzője veszi át Budapest polgármesterétől, a díjazottat Darvasi László laudálja.



Kehlmann 1975-ben született Münchenben, 1981-ben családjával Bécsbe költözött, tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol filozófiát és irodalomtudományt hallgatott.
Első regénye az 1997-ben megjelent A Beerholm-illúzió (Beerholms Vorstellung) volt, amelynek középpontjában egy fiatal, világhírű illuzionista áll. Ezt követően neves német újságokban (Frankfurter Allgemeine Zeitung, Frankfurter Rundschau) publikált recenziókat és esszéket.

Magyarul először az Én és Kaminski (Ich und Kaminski) című regényét vehettük kézbe 2003-ban. A mű főhőse egy fiatal újságíró, Sebastian Zöllner, egy rég elfeledett festőművész, Manuel Kaminski élettörténetét akarja minden áron megírni.
„Ha létezik olyan könyvem, amely rám is terápiás hatással volt, akkor ez az. Ebben kiadtam a kulturális újságírás fölötti mérgemet. Éspedig nem úgy, hogy átkozódtam, szitkozódtam, hanem hogy énperspektívából írtam a becsvágy mérgező hatásáról. A Kaminski egy roppant ambiciózus, felületes fiatalemberről szóló szatíra, egy olyan emberről, aki mindenáron sokra akarja vinni. És mikor megírtam, úgy éreztem, én magam is megszabadultam a bennem dolgozó becsvágy káros hatásától” - nyilatkozta Kehlmann az És-ben.


A világhírt A világ fölmérése (Die Vermessung der Welt, 2005) című regénye hozta meg számára. Németországban 2,3 millió példányt adtak el belőle (jó ideje tananyag a német irodalomoktatásban) és 46 nyelvre fordították le. A regény az egymástól eltérő metódussal dolgozó két német tudós, a gyakorlati módszerekkel vizsgálódó Alexander von Humboldt és az elméletet előtérbe helyező helyező Carl Friedrich Gauss alakján keresztül követi a világ szellemi birtokbavételének kalandját. Ám a valós történeti események elbeszélését átszövik a fikciós szálak. Kritikusai közül volt, aki történelmi regényként értékelte a művet, volt, aki az esszé műfajához sorolta, de a szerző tárgyi tudását és páratlan humorát mindannyian kiemelték.

„Az olvasó inkább a felület mögött sejtheti meg a két figura hallatlan méreteit, mégpedig több irányban is: egyrészt érzékeljük a világ megismerésére irányuló mohóságot, a felvilágosult eszmélet mámorát, a tények kiváltotta részegséget; másrészt azonban látnunk kell a két tudós emberi gyöngeségeit, tudáshalmozó törtetését, más világokkal szembeni tapintatlanságát és emberi kíméletlenségét” - írja Báthori Csaba a Magyar Narancs 2007. január 25-i számában megjelent kritikájában.
A könyvből azonos címmel forgatott filmet 2012-ben mutatták be, hangoskönyv-változatát (Rátóti Zoltán előadásában hallhatjuk a művet) 2008-ban jelentették meg Magyarországon.

A 2009-ben megjelent Hírnév. Regény kilenc történetben (Ruhm. Roman in neun Geschichten) műfaja a ma oly divatos novellafüzér. S hogy a szereplők szerteágazó történetei az idős, egoista filmszínésztől a neurotikus bloggerig a laza, könnyed szerkezetben képesek-e regénnyé szövődni, majd eldönti az olvasó.

„Évekkel később, mikor már teljesen felnőttek és mindegyikük kifejlesztette boldogtalanságának sajátos formáját, Arthur Friedland egyik fia sem tudta visszaidézni, kinek az ötlete volt megnézni a hipnotizőr előadását azon a délutánon.”
Így kezdődik Kehlmann F című regénye, amely 2013-ban látott napvilágot Németországban. A könyvet a 2015-ös Budapesti Könyvfesztiválon (a díszvendég Jonathan Franzen volt, akivel közismerten jó barátok) maga az író mutatta be a magyar olvasóközönségnek. A rendhagyó családtörténetnek is értelmezhető regényben Arthur, az apa, az író egy napon egy illuzionista-előadásra viszi el három fiát, ám a hipnotizőr provokáló kérdéseinek hatására kilép addigi életéből, elhagyja családját. Húsz évvel később befutott szerzőként találkozunk vele, a három fiúból az egyik pap lett, ám nem hisz Isten létezésében, a másik befektetési tanácsadóként idős emberek pénzét csalja el, a harmadik fiú vonzódott a festészethez, de csak a képhamisításig jut el, igaz, komoly vagyonra tesz szert. A több nézőpontból elmesélt történet a sorsunkra kiható olyan kérdésekre kínál választ, mint a sorsszerűség és a véletlen kapcsolata.

A tavaly megjelent El kellett volna menned című művében Kehlmann kirándulást tesz a horror műfajába. A naplóformában megírt történetben egy alkotói válsággal küzdő író a hegyvidékre utazik családjával, hogy készülő forgatókönyvén dolgozzon, ám a magányos hétvégi ház egy Stephen King-i kísértettörténet helyszínévé válik.


Az idei Könyvfesztiválra megjelenő Tyll című regényéről így vall Fodor Zsuzsa, Kehlmann műveinek magyar fordítója, akinek pontos, érzékeny interpretálásában olvashatjuk a szerző minden Magyarországon megjelent munkáját. „Műfajilag a Tyll meghatározhatatlanul sokrétű: a Tyll-szál, amely végigfut a regényen, vagy amelyre a regény nyolc fejezete fel van fűzve, pikareszk regény, a harmincéves háború története történelmi regény, amely alaposan meg van tűzdelve a prózaírásról, a hadi tudósításról, a színjátszásról, vallásról, tudományról és áltudományról, költészetről szóló elmélkedésekkel. És ismét a dramaturgiai érzék: a harmincéves háború szörnyűségeit egy-egy jelenetbe sűrítve érzékelteti, de csataleírások helyett a csataleírások lehetetlenségéről értekezik. Egyszerre mulatságos és megrázó."

2018. április 17., kedd

Sziveri-díj, 2018

2018. április 16-án 27. alkalommal adták át a Sziveri János-díjat. Az 1990-ben fiatalon elhunyt vajdasági költő, író emlékére alapított díjat az idén Terék Anna költő vehette át, akinek legutóbbi verseskötete Halott nők címmel tavaly jelent meg a Forum és a Kalligram Kiadó közös gondozásában. 


Apa tengere 

Mielőtt Szarajevóba költözött,
apa halász volt és nagyon szőrös.
Anya azt mondja,
a szakálla egészen belelógott a vízbe,
a hosszú hajába meg
beleakadtak a tengericsillagok.

Már négy éve nem láttunk tengert.
Apa néha nyöszörög, szűköl,
anya szerint azért,
mert hiányzik neki a sós szél.
Apa azt ígérte, a háború után
majd elutazunk újra,
hogy megmutasson bennünket
a tengernek.
Csak egyelőre
még nem lehet tudni,
hogy hol lesz a határ,
és melyik országba fog kerülni
apa tengere.

A vers forrása: Híd című folyóirat.)


- Hangos disznók harapnak. Interjú Terék Annával a Tiszatáj Online-on. 

- Terék Anna honlapja.

- Megmutatni a tengernek. Orcsik Roland laudációja a Literán.

2018. április 10., kedd

Magyar Költészet Napja, 2018.

A Magyar Költészet Napja alkalmából az „Arany János 200 Emlékév”-re készült Arany Lemez-re szeretnénk ráirányítani a figyelmet. Az albumon az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program által korábban támogatott, ma már befutott előadók zenésítették meg az Arany-emlékév alkalmából a költő verseit. A project célja az volt, hogy Arany világát a mai együttesek interpretációján keresztül  vigye közelebb a fiatalok számára. A CD-n és digitálisan is megjelenő lemezen hallható számok alapanyagául szolgáló szövegek között található életkép, ballada, elégia és a dal műfajában íródott költemény is, amelyek zömében az 1850-es évek Arany-lírájából kerültek ki. A lemezen rögzített zenék műfaji és stílusbeli szempontból változatos képet mutatnak, számos elektronikus és fúziós felvétel is felkerült a CD-re. Az Arany Lemez zenei anyagához hét új videó készült: a Margaret Island, YOULÏ, Hangácsi Márton, Baron Mantis, a Tha Shudras, az InFusion Trio, a Csillag Kórus és a FACE'N'BASE fogalmazta meg vizuálisan is Arany János alkotásait.



Margaret Island - A rab gólya 

A 2013 őszén alakult Margaret Island együttes dalaikban az akusztikus és folkpopos hangzásvilágot elegyítik össze népzenei elemekkel. Első nagylemezük, az  Egyszer volt 2015 őszén jelent meg, a második pedig Bakancslista címmel látott napvilágot 2016-ban.  A zenekar tagjai Lábas Viki, Törőcsik Kristóf és Farkas Bálint. Az együttes az idén elnyerte az Artisjus Az Év Junior Könnyűzenei Alkotói díját.


Arany János: A rab gólya


Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.

Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerités, négy magas fal:
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.

Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepűl a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.

Őszi képet ölt a határ,
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.

Megkisérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszu tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha épen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik!

(1847.)

2018. március 30., péntek

Ágh István 80 éves

Orgona-fújtató

Nagypénteki szakadt templomhajóban –
de valaha én fújtattam ezt a szótlan
orgonát, kiselejtezett imazsámolyról
tiportam a kupásra vásott fapedált,
ha a parázna-ábrás fogódzóba
nem kapaszkodom, port és botrányt
vertem volna föl szárnyaimmal,
akár a toronyból letévedt gyöngybagoly.

Pap, hívek és kántor fölött,
Istenhez legközelebb, fújtattam a
paraszt-gregoriánba tömjénfüstös,
illetlen bagófüstös levegőt,
még a tüdőkbe is, azt hittem,
még a templom is nekivetemedik,
fölfújódik, mint ama Zeppelin,
száll, száll a virágvasárnapi
lelkekkel megzsúfolva,
Mindenszentek képe a kisoltáron,
a szentély pattogzó boltja
csillaggá vágyott gyulladozni.

Repülés túlélője,
fölállok az orgonaroncsból,
föltámadok deszkába vésett nevemből,
az egész helybeli század
monogram-lajstromából,
a passió irkalapjait zsebre vágom,
legyen az Utolsó Ítéletre valami
bizonyíték: Valóban Isten fia volt ez.
Csak a nép hangja a gyermek írásban,
se Jézus, se Júdás, se Péter, se Pilátus.

Ágh István művei, szakirodalom és bibliográfia a Digitális Irodalmi Akadémián